Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A lakás a gyékényponyva, a bútorzat a suba, az élelem a szalonna és kenyér. Ha meleg ételre vágynak, a közös bográcsban főz a bokor tarhonyáshúst, krumplistarhonyát szolgafán. Ugyanis bokrok szerint oszolnak meg, mint a halászok. Fejük a gödörgazda, aki munkát vállal és számol." Segítségük volt a tajicskahúzó, kubikcsikó, röviden csikó: a maguk serdülő gyermeke, esetleg fogadott fiú, aki a kubikolásban segédkezett. „Az apja talicskája elejébe — írja

44 Tömörkény — a kerékfelől való részen bele van verve egy vaskarika. A csikó nyakába pedig bele van akasztva egy hám, a farmatring nevezetű. Annak a végéhez oda van kötve hosszacska vaskapocs. A csikó ezzel a készséggel a tolódeszkán áll, ott, ahol annak a meredeksége kezdődik. Ahogy odaér a talicskával az apja, futtában beleakasztja a kapcsot a vaskarikába és most már ketten viszik a talicskát föl a magasba: a csikó húzza, az apja tolja. Ahogy a meredek helyen átsegítette az apját, megy vissza helyére, hogy a másik ziháló embert segítse föl a terhével". Embertelen sorsukról, kiuzsorázott életükről az egykorú szegedi sajtó sokat cikkezett,

45 de megszüntetni nem tudta. Az öntelt, orrát fennhordó embert jellemző helyi szólás : kényös, mer az apja kubikcsikó vót. A kubikosok sokat próbált emberek voltak, akiket a vállalkozó, olykor a mérnök is iparkodott megrövidíteni. Ezért fordultak olykor járandóságuknak csalafinta fokozásához. A kubikgödör közepén ugyanis 30—50 cm átmérőjű földoszlopot szoktak kihagyni amely a gödör mélységének, illetőleg a végzett munka mennyiségének kiszámítására szolgált. Ennek neve buba, fődbuba, figura. Éjszakának idején alávertek, azaz pár arasznyi földet hozzá toldottak. Ez volt a bubanevelés, bubaépítés, amelyet nagy ügyességgel végeztek.

46 Sokfelé megfordultak, nyitott szemmel jártak-keltek a világban. Érthető tehát, hogy igen korán ébredtek szocialista öntudatra. Nehéz munkájukkal aránylag sokat kerestek, könyelműek is akadtak közöttük. Nagy szenvedélyük volt a. ferbli, a leghazárdabb kártyajátékok egyike.

47 Századunk elején hallott szegedi nótájuk szerint Fene látott, fene látott kubikosbújó gazdát, Mind mögissza ekártyázza az utolsó garasát. Ha nincs péze, bemögyön a bórákba, Ad a zsidó, ád a zsidó a gödörcédulára. A gödörcédula igazolás volt, amelyet a kubikos a munkavezetőtől, mérnöktől kapott, hogy a munkának egy-egy szakaszát elvégezte. A gödörcédulára a barakban, falusi boltban, kocsmában minden további nélkül hiteleztek. A partot egyébként a Víz után modern gátakkal, töltésekkel erősítették meg. A Tisza kikövezett városi, jobb parti részének, kikötésre, rakodásra szolgáló szakaszának rakpart a köznyelvből átkerült neve, amelynek magyartalan képzését Tömörkény már hiába teszi szóvá. „A minkfajta ember — írja

48 — csak az innenső oldalról, 44 Tömörkény I., Napos tájak 120; Uő. Vizenjárók ... 52; Uő. Hajnali sötétben 40; Katona L, A „csikó". Ethn. 1957, 109. 45 K.k.:A homokos csikó. SzN. 1913,110. sz. 46 Tömörkény I., Förgeteg János 17. 47 Tömörkény L, Homokos világ 171. 48 Tömörkény I., A Szent Mihály a jégben 379. 354