Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Annak a házilag készült, csatornaszerű födött nyílásnak, amely arra szolgál, hogy az esőt, megolvadt havat, elhasznált mosóvizet összegyűjtse, s az udvarból a ház előtti árokba vezesse, kifolyó a neve. Az árkot átívelő fa- vagy kőalkotmány, kocsijárás a dobogó. A gazda készíti. Régebben ő fásította be a ház elejét is. Manapság társadalmi buzdításra a virágültetésről gondoskodik. * A házépítéshez kedden és pénteken nem jó hozzáfogni. A fundamentomba némelyek patkót, mások régebben arany-, ezüstpénzt szoktak tenni. Az ószentivániak a pénzt a ház keleti sarkába rejtik. Törökkanizsán, Felsőtanyán a négy sarkába pénzt falaznak. Ismét mások a négy sarokba régebben kar vastagságú, égő szentelt gyertyát építettek be. Mindszenten ilyenkor bárányt szoktak ölni és vérével az alapkövet behintik. Domaszéken a házalap északi sarkába imádság közben feszületet tesznek. Kisteleken az új ház építésénél a küszöbök alá szoktak szenteltvizet hinteni. Tápén a fundamentomba nagyboldogasszonyi füvet, szentelt gyertyát tesznek, sót szórnak. Akadnak, akik akasztott ember kötelét helyezik a házküszöb alá.

124 Sajátos régi földeáki hagyomány volt, hogy amíg a ház föl nem épült, a fundamentumból kiásott, esetleg máshonnan odahordott földet a gazda éjjel-nappal szemmel tartotta, nehogy rontó szándékkal egy göröngyöt is elvigyenek belőle. A fölépített új háznak mintegy keresztelője mai napig a ződágáldomás, amelyet a gazda ad mindazoknak akik az építkezésben részt vettek, továbbá az atyafiságnak és szomszédoknak. Kovács János közli

125 a régi köszöntő rigmusokat is, amelyeket egyik kőmíves legény az építtető házaspárra, a mesterre, pallérra, munkástársaira, végül Szeged városára mondott. Itt csak ez utóbbit idézzük : „ Végülfelköszöntve emelem a pohárt, Valameddig szemem látja a láthatárt, Míg áll Szeged város, s elterjed határa: Szálljon reá bőven az egek áldása. A legény minden versszak után kiürít egy pohárka bort, s a poharat ledobja a földre. A cigány tust húz. Este nagy lakoma van, és a zöldágra kötött kendők szétosztása. A lakomát rendesen tánc fejezi be." 121 A hagyomány szívós, állandó erejét mutatja, hogy a középületek alapkőletétele is ünnepélyesen szokott történni. A Vedres István-tervezte tanácsház fenékkő-ünnepségéről (11'99) az egykorú tudósítás így emlékezik msg: a fenékkő msllé egy rézládikát is helyeztsk, amelybe "azonkívül, hogy minden mostaniban kelendő ezüst és réz pénzeknek nemei és egy 1741-iki negyed rész kis arany pénzét ske, nem külömben minden féle mostan forgó Bankó Tzédulák formái ezer forintostul öt forintosig belé tétettek, a jelenlévőknek is tulajdon keze írásával feljegyzett nevei is berekesztettek." Aládikát mozsarak, dobok és harsonák zenéje msllett helyezte a főbíró a kövek közé. Ezalatt a sokaság közé a város kincstartója rézforintokat szórt. Az alapkövek ezután ,,a Tanátsbéli Urak és Tisztviselők által előbb, azutánn más jelen lévő Urak és Asszonyok által téglákkal környül rakattanak. A férjfiak számira a kőmüvesi szerszámok kék és sárga, az Asszonyok számira pedig vöröss és fejér színű pántlikákkal mind Szeged várossának tulajdoni színeivel ékesíttettek fel. így késő délre, egy felől a városi muzsikusok fúvó szerszámainak hangjai, dobok és trombiták harsogási, más felől pedig az ékessen zengedező Bandának kellemetes nótái között, minek utána a sátorok alatt bővségessen lévő szilvórium, égett bor meleg tzipók és az Asszonyok számira minden féle gyümöltsök elfogyasztanak volna, az örömmel tellyes nép azon napnak vidám emlegetésével és magának örökös feljegyzésével széllyel oszlott. Estvére a munkások számira jó paprikás hal főzetett, de a mellé mások is hozzá ültek. " Magyar Kurir 1799, III. fertály 26. sz. Vö. még Szeged városa 89. 125 Kovács J. 320. 21 A Móra F. Múzeum Évk. 75. II. 321