Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Meg kell jegyeznünk, hogy a kerítés díszítése, szimbolikája a szegedi tájon is kizárólag a kapura, de főleg az utcaajtóra koncentrálódik. A tápai ember keresztet szokott az utcaajtóban vetni, ha katonának megy, bírói tárgyalásra és egyáltalán úr elébbe indul. A parasztháznak van eleje: a konyhaajtó és ereszét felőli oldala. A ház elejével párhuzamos fal, túlsó oldal a ház hátulja. Az utcára néző homlokzat a házvég, ház vége, ritkásan külsővég, utcavég, A belső, kert felőli homlokzat a belsővég. A szomszédságot is a ház fekvése szerint nevezik meg. A tűszomszédok közül első szomszéd az, akinek hajléka háttal szolgál a házra. Olykor megengedik neki, hogy ablakot, szellőztető lyukat vágjon az udvar felé, azonban nincs harag belőle, ha viszont deszkából ellenzőt állítanak eléje. A hátulsó szomszéd portája a ház háta mögött fekszik. A végszomszéd házatája másik utcára, közre nyílik, de kertje telkének belső vége határos. Más nevei a szegedi nagy tájon: lábszomszéd, kertlábszomszéd, végsőszomszéd, alsószomszéd, kertszomszéd, végrű való szomszéd, kertlábas. Az átalszomszéd szemben, az utca túlsó során lakik. A közvetlen szomszédok régebben kölcsönösen meghívták egymást a lakodalomba. A halottat a szomszédoktól is elbúcsúztatták. Disznótorkor legalább kóstolót küldöttek egymásnak. Hirtelen szükség: tűz, kár, betegség, halál esetén számíthattak egymásra. A több utcától határolt háztömböknek régiesen burgondia, burgandia, újabban olykor/wrZ>/c, Tápén furbec a neve. Régi közigazgatási szervezetükről, amelyet valamikor, a szabad királyi városi önkormányzat idejében közvetlenül az utcakapitány, íizedös, kisbíró irányított, más összefüggésben szólunk. Ott emlékezünk meg a katonai beszállásolás és árvízvédelem, népiesen tőtés, azaz földhordás hagyományos rendjéről is. Szóljunk még néhány szót a küvezet, flaszter, öregesen falaszter elterjedéséről is. A Város utcáinak kikövezése

123 a múlt század ötvenes éveiben kezdődik (Budai országút a Pestre irányuló közlekedés, a Maros utca a sószállítás, a Szentháromság utca pedig a rendezőnél levő vasútállomás miatt). Általánossá az árvíz után válik: a külvárosokban is legalább a gyalogutakat és átjárókat kifiaszterolják. Addig sárban, télidőben leginkább vastag pallódeszka, palló szolgál közlekedésre. Cserzy Mihály visszaemlékezései szerint a Víz előtt a Kárász és Feketesas utcában rőzsekötegekkel, fűzfavessző kévékkel rakták ki a kocsiutat, és őszi esőzések alkalmával négy lóval kellett a bennrekedt fuvaroskocsit kihúzatni. A belvárosi boltok elé tölgyfa palincsokat, azaz vastag tölgydeszkákat raktak. Az árvíz előtt a külvárosi parasztházakban csak az utcaajtó és konyhaajtó bejárati részét kövezték ki, vagy tettek erre a helyre elhasznált malomköveket. A víz után téglaszélességben már kikövezték az udvar legfontosabb útirányait, így a lakóházhoz, istállóhoz, színekhez vezető utat, továbbá aláázás ellen a csorgást, jobbmódúak az igen keményre égetett flasztertégla felhasználásával az udvart is, ez azonban nem vált általánossá. 122 Kovács J. 97. 123 Reizner II, 205. 320