Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Tömörkény szerint mérges tanyai kutyák ellen a legjobb védekezés, ha csöndben leülünk előttük. Máshol 112 meg ezt mondja: „Van a házőrző fajtájában olyan vad, hogy örökké, éjjel-nappal, télen-nyáron láncon van valahol a tanya sarkában és pedig rövid láncon. Az ilyennek az ételt-italt is úgy kell gereblyenyéllel elébe tolni, mert máskülönben még az ételadó gazdasszonyába is belakapna. Mégis van ember, ismeretlen ember, aki aznap járt először abban a tanyában, s mégis megteszi, hogy kimegy a kutyához, leoldja a láncról, ölbe veszi és beviszi az ereszét alá az asztalra. Ott leteszi. A kutya egy darabig úgy fekszik az asztalon, mintha agyonverték volna, akkor hirtelen nagyot ordít, elszalad, s csak napok múlva mer mutatkozni a tanyaudvarban, mikor már az éhség beveri." Régi felsőtanyai pásztorember úgy emlékezett előttünk, hogy e tudományt úgy lehet megszerezni, ha valaki nyomban közösülésük után egy ruhadarabbal megtörli a kutyák nemzőszerveit. Ennek a rongydarabnak szagoltatásával szerez azután a legvadabb kutyán is hatalmat. A kutya ugat, vonyít, vonyíkol, nyavikol, bujukol, (vonít), csahol, csahant, kohant, vakkant, szűköl. Szegeden is járja: kutyaugatás nem hallik a mennyországba. Dugonics szerint a kutyaugatást a szél is elhordja. 11 * Amikor a kutya iszik, temesköziek szerint ezt mondja: hagyok, hagyok, hagyok! Ha ütik: favég, favég! Ha két kutya találkozik, így társalognak: sógorrl Mé gyütté! Csonté, csonté! Hány fonté? Hat fonté, hat fonté. Erre összevesznek, és mindketten ezt morogják: terringette az anyád! * A kutyacsont és kutyazsír a boszorkányok mesterkedéseiben előfordul. 1728. A zsír is ott állott a hordó alatt. Ha azzal megkente, mindjárt lóvá lett. .Az lózsírbul, kutyacsontbul, zsírbul csinálták. Elevenbül is kivették. 11 ' 1 Ebből a babonás cselekményből sarjadt a komisz, összeférhetetlen természetű emberre mondott sentencia: kutyazsírral van mögkenyeködve. így is : kutyahájjal van mögkenve. A fösvény embernek kutyazsírral van mögkenve a bugyellárisa. A kutyahússal való megszégyenítő vendégeskedésről a történeti mondák között emlékezünk meg: Rózsa Dániel ivadéka csúfságból ezzel vendégelte meg a Város urait. Tömörkény írja, 115 hogy ismert olyan pusztalakót, aki éjjel a szobából, mikor az ágyban fekszik, meg tudja mondani, hogy odakünt az udvaron mire ugatnak a kutyák. „Más ember fülének ez egyforma: ugatás ugatás, pedig valójában más az egyik hang, mint a másik. Másként ugat az idegen ebre, másként csahol a nyúlra, másként az elhaladó emberre, mint a gyanúsra, másként az őrt járó csendőrre, másként mészárosra, juhvágóra, akiken a vérszagot megérzi." A tanyai és pásztorkutyákról: komondorokról, pulikról más összefüggésben, bővebben is szólunk. A kutya etetése és a hozzáfűződő hidedelemvilág népünk táplálkozásánál kerül sorra. A macska, becézve cira, cirka, cindor, számos sajátosnak, helyinek érzett példabeszédben előfordul. Úgy jár, mint macska a dióhajon: óvatosan. Úgy néz, mint a Pilátus macskája: kancsalít. Macska jár a szalonnára: tolvaj van a háznál. El kéne 112 Tömörkény /., Egyszerű emberek 279. 113 Dugonics A., Jólánka I, 67. 114 Reizner IV, 419. 115 Tömörkény L, Gerendás szobákbó 1 125. 314
