Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
részét főleg a fölvetett ágyakon kivarrták, hímezték. Ennek különleges neve fővetős párna. A párna csücske, azaz sarka lakodalmi találós kérdésben is szerepel: mi áll fő legelsőbb, mikor a vőlegény mög a menyasszony lefekszik? Hát a párna csücske. A házaspár párnája alá sokszor kerül szennyes fehérnemű, amelynek régebben bizonyos esetekben varázserőt tulajdonítottak. A sövényháziak szerint csak így lesz a jószághoz szerencséjük. Domaszéken emlegetnek egy szívtelen, könyörtelen embert, akit mindenével együtt megátkoztak. Özvegye mindaddig sokat szenvedett, betegeskedett, amíg a házasságba hozott saját régi ágyába nem feküdt vissza. Régimódi parasztoknál takaróul még manapság is télen-nyáron a tollal töltött dunna szolgál. Ez még a családi önellátás maradványa. A dunnának is természetesen van cihája, haja. Alkalmasabb helyen kerül sorra a szűzpárna, más néven Mária párnája bemutatása. Aki börtönben ül, annak Ferenczi János szerint hűvösön van a párnája. Ha esik a hó : kiszakadt az angyalok párnája. A gyevi lányok párnával való varázslásáról Szent András napjánál esik bővebben szó. A párnára lefekvés előtt manapság is sokan keresztet vetnek és erre hajtják a fejüket. Az ágyhoz számos találó, szemléletes, részben máshol sem ismeretlen szólás fűződik. Aki megbetegszik: ágynak dűl, ágynak esik. Lefekvéshez előkészíti: mögveti az ágyat. Bőségesen gondoskodik valamiről, így gyermeke jövőjéről; ünnepi eledel belevalóiról : mögveti az ágyát (lánynak; rétesnek). Nyáron minden bokor szállást ad: nyáron ország-világ vetött ágy. A serdülő lányt nem lőhet mán ágy alá gyugni. Dugonics András szerint : könnyen nő a leány, ha ágy alá vetik is. A hajdani tisztaszoba dísze, címere volt a kivarrott, olykor élére állított sok párnával, belül dunnával dúsan megrakott fővetött ágy, tornyos ágy, amelyet csak gyerekágyasnak, tisztes vendégnek bontottak meg. Az ilyen ágy egyúttal a gazdaszszony szorgosságát is dicsérte, különösen ha lánygyermeke is volt. Saját nevelésű aprójószágának tette el, illetőleg tépte meg a tollát. A tollfosztás valamikor az asszonyok téli közös munkája, jókedvű időtöltése volt, és tollmóva néven emlegették. Tápén a tisztaszobabeli ágyra olykor kol'éda, kaloda néven emlegetett lécváz került. Ezt rendes ágyterítővel letakarták, és a tetejére párnákat raktak. Ránézésre olyan volt, mintha díszesen fölvetett, tollneműtől duzzadó ágy lett volna. A belseje üres, legföljebb csak szalmazsák volt benne. Különösen szegényebb családoknál, fiatal házasok tisztaszobájában fordul elő. Rajta voltak, hogy az idők folyamán a hagyományos ágyneművel ki is töltsék. Említsük még meg, hogy a szalmazsák és koleda közötti üreges résznek, illetőleg a fölvetett ágy és fal közötti üregnek majj, ágymajj a neve. Alkalmi fekvőhely volt télidőben főleg gyerekek, olykor öregek számára a kuckó is. Inkább a kisházban, vagyis a téli lakószobában sok helyen látható, mégsem általános a toli, toliágy, alsótanyaiak ajkán tupi; alacsony ágyféle, amelyen gyerekek szoktak aludni. Nappalra betolják a szülők ágya alá. Az ágyat valamikor a szobában úgy helyezték el, hogy a fejtől való rész napkelet felé essék. A tisztaszoba földjét az ágy alatt régebben megtapasztották és bemeszelték. Tápén az oltott meszet télidőben az ágy alatt tartották, hogy a szombatonként ismétlődő kemencemeszelésnél kéznél legyen. 293
