Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
azonban mégis más. Díszesebb holmi, faragott, festett. Virágok vannak rajta: nefelejcsek, rózsák, tulipánok. A belső hátán domború faragások, az ország címere. Betűk: éljen a király! Továbbá: Dobó István uramé. Ebből a székből szokás megtárgyalni vasárnap délután pipaszó mellett az asszonnyal, a családdal a jövő hét munkáját, hogy holnap hétfőn hajnalban mi dologba fogunk Isten segítségével a földben." Nem tudjuk már, milyen volt a str off szék, amely Jankó János hagyatékában fordul elő (1774). Az álomszék a nyereggyártók régi árszabásában olvasható. 1803. Egy Alom Szék Borítása minden hozzátartozandók nélkül 1 ft. 15 kr. Nyilván kényelmes bőrfotel, másként bűrszék volt. Cs. Sebestyén elsősorban éppen a szegedi múzeum gazdag paraszti bútorgyűjteménye nyomán jellemzi inkább formavilága, mint funkciórendszere szerint, a szegedi és környékbeli parasztszékek díszítéseit, formai sajátosságait. 72 Ehhez mi már újat nem tudunk mondani, de számos helyen kiegészítettük. A szék egyébként a szegedi tájon is a legváltozatosabb népi formákat mutatja. Itt is a házilag, esetleg cigányoktól készített alacsony székek az archaikusabbak, és éppen ezért már mellékhelyiségekbe, munkahelyekre szorultak. Ezek is már inkább a tanyán láthatók, mert polgárosultabb parasztcsaládoknál is a sámli szorította ki őket. Ez tudvalevőleg már asztalosmunka. Neve is kései jövevény voltára utal. Hirtelenében tuskóra, három-négy egymásra rakott téglára, küszöbre is ráülnek. Tápén még járja a gyékénymunkánál bővebben jellemzett gyékényszék, amely kényelmes, ruganyos. A régi pásztoremberek rögtönzött székéről Cserzy Mihály 73 ezt írja: „megered közöttünk a beszéd. Az öreg is hamarosan fölmelegszik. Előrántja a kunyhóból a subát, bekecset. Leteszi őket összehajtva a földre és kínál helyet. Tessék kérőm, üljenek le. Pásztorembörnek ez a karosszéke." A kisszék, másként gyalogszék alacsony, négylábú, téglalap ülőkéjű, támlátlan szék, amelyet kispolgári nyelven már cigánysámli néven is emlegetnek. Nincs állandó helye. Könnyűsége miatt odaviszik, ahol éppen szükség van rá. Az ülős munka (ebédhez való előkészület, varrogatás) leginkább ezen történik. Vasárnap délután a pad mellett ezen és esetleg az árokparton ülnek a ház előtt. Régebben kukoricát is szoktak rajta morzsolni. „Oldalába ócska késvas van beleverve — jellemzi 74 Tömörkény — s azzal volt szokás a csöves kukorica csutkájáról leszedni a szemet." Ilyenen szoktak a hajdani halhasítók és a paprikahasító lányok is ülni. Ilyenkor hasítószék az alkalmi neve. Ha fejeshez használják, akkor meg fejőszék néven emlegetik. Égzengéskor a kisszéket nem jó felfordítani, mert Kovács János adata szerint 75 lecsap az istennyila. Gyevi hiedelem szerint azt a lányt, aki nem teszi helyére azt a széket, amelyiken ült, otthagyja a vőlegénye. A lucaszék készítéséről és hiedelemvilágáról máshol emlékezünk meg. Aki szék híján a földre kénytelen ülni, ezt szokta mondani: kisszéköt csinálok. Szegeden is mondják: két szék közt a pad alá esik. Dugonics Andrásnál: két szék között szinte a földön maradott. A mesterek dolgozó székei között itt csak fölsoroljuk a következőket : állítószék, darabolószék, (talicskás), kerekszék (bognár), kaszaszék, szűcsszék (szűcs), suszterszék, legényszék (csizmadia), sajtszék, présölőszék (sajtkészítés) és még több más. 72 Cs. Sebestyén K., Magyar parasztszékek. NNy. 1937, 129. 73 Cserzy M., Földmívesek 25. 74 Tömörkény L, Rónasági csodák 201. 75 Kovács 374. 19 A Móra F. Múzeum Évűt. 75. II. ?OQ
