Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

ki a szemét. Kieszelték tehát a szobabeli vastűzhelyet és kombinálták a boglyassal, hogy az most már tűzhely is, kályha is. Kukoricacsutkával tüzelnek bele." Természetesen rakott sparhéttal is társítják. Érdemes megemlítenünk, hogy tanyán átmenetileg, a századforduló táján még a szabadtűzhely cserépedényeiben is főztek a sparherdon. Érdekes tápai kezdemény, átmeneti forma a kamin, kamén, másként kabin, fűtőkonyha, vagyis a parasztkonyhából deszkafallal, rajta keskeny ajtóval újabban, a század első évtizedeiben elrekesztett fülke, ahonnan a kemence fűtése közvetlenül történik. Ezzel azt érik el, hogy a szabadkéményt vékony mennyezettel elfödhetik, kivéve természetesen a kamin fölött. így aztán a kemencéből kiömlő füst anélkül távozhat el, hogy a konyhahelyiséget elárasztaná. Semmi akadálya annak sem, hogy a kaminban még meghagyott szabadtűzhely mellett a konyhában sparherd is legyen, ahol télen a mindennapi főzést és fűtést végzik. A kemence előtti mély, vaslappal leborított lyuknak kaménluk, másként kabinluk a neve. Ebbe gyűjtik össze a lankadó parazsat, hogy itt hamvadjon el. Manapság már a rakott sparherd is kezd ritkulni. Felváltja az a sokféle különleges gyári takaréktűzhely, amely a vaskereskedésekben nagy választékban kapható. Röviden már szóbakerült a katlan, vagyis nagymosásnál, szilvafőzésnél, jószágeledelnek szánt tök, krumpli főzésénél, szappanfőzésnél az üst, disznótori zsírolvasztásnál pedig a bogrács számára készített tüzelőhely, amely a régimódi parasztkonyhának szerves, beépített része volt, és a kemence szájával ellenkező oldalon foglalt helyet. Ezt is sárból tapasztották. Úgy tüzeltek alája. Füstje szintén a szabadkéményen át távozott a konyhából. Nyári időszakban végzendő munkára: nagymosásra, lekvárfőzésre kint az udvarban szabadon állott egy másik katlan, a nyárikatlan. Olykor tetőt is húztak föléje, hogy a szétázástól megkíméljék. A tanyán még mindkét formájában konyhabeli és udvari változatában is előfordul. Az utolsó félszázadban azonban fokozatosan a vasból kovácsolt, lábakra szerelt, mozgatható üstház váltja föl, amelynek öregek ajkán inkább a hagyományos katlan neve járja. A közönséges, egyszerű katlannak cigánykatlan megkülönböztető neve is hallható, ami világosan sártapasztó cigányok munkájára utal. Ezzel szemben a barkácsoló ezermestertől készített csigakatlan szintén sárból van ugyan, de füstjárása csigaszerűen háromszor megkerüli a tüzelés színhelyét, és így a hősugárzás nagyobb, gazdaságosabb. A nagyfarú, megtermett fehérnépnek olyan a fara, mint a lakodalmas katlan. Tápai hiedelem szerint gyereket fogan az asszony, ha katlanba fúj tüzet éleszteni. * A sárból rakott kemence, szegedi ajkakon kemönce, kemince a mi népünknek is évszázadokon át legfontosabb téli fűtő: melegedő, sütő-főző alkalmatossága volt. Tanyán manapság is nélkülözhetetlen, bár gyakorlati jelentősége itt is szemünk láttára hanyatlik. Már sok tanyai ember eszik boltikenyeret, ingyenes házkörüli tüzelője is fogyatkozóban van. Készítését más összefüggésben írjuk le. A kemence ősi helye a ház, vagyis a régi paraszthajlék utcára néző tisztaszobája. Olykor a család téli tartózkodó helyén : a kisház néven emlegetett hátulsó szobában is laktak. Nyáridőben azonban a lakóházban elviselhetetlen lett volna a forróság, tehát ilyenkor nem itt fűtöttek. A szabadba épített kemencének kilsőkemönce, nyárikemönce a neve. Főleg tanyaudvarokon látható nád- vagy cseréptető alatt, amely a szétázástól véd. 271