Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

rak. Sárga alapon barna a sugár, világoskéken sötétkék." Ekkoriban még csakugyan szinte minden házon kifestették vagy egy színnek árnyalataiban, vagy pedig két (piros-kék, piros-szürke, piros-zöld, szürke-zöld), ritkábban három színben. Ezt a fabetétes díszítést régebben a pogány magyarság naptiszteletére vezették vissza. Világos azonban, hogy közvetlen eredete szerint a kultikus templomi művészetben gyökerezik, amely viszont tagadhatatlanul az archaikus napszimbólumot emelte szakrális jelképeinek rendjébe. A katolikus, majd nyomában a református egyház ugyanis a Szentháromság titkát a három isteni személynek megfelelően, háromszöggel ábrázolta, közepén sugárzó szemmel, amely a mindenkit és mindeneket látó, egyúttal gondviselő Urat jelképezi. Ezt az ábrázolásmódot a szegedi templomok közül ma is láthatjuk a felsővárosi homlokzatán, padjain, az alsóvárosinak pedig barokk főoltárán.

13 Szentháromság-ábrázolás a Felsővárosi templom egyik padján Vegyük ehhez hozzá, hogy a XVIII. században hazánkat többször végigdúlta a pestis, amely ellen a hívő lelkek többek között a vallásban, csodajelekben kerestek oltalmat. A járványt Isten büntetésének érezték és fogadalomból, engesztelésből állították országszerte a művészi alkotásnak is jelentős, a barokk városképhez egyenesen hozzátartozó Szentháromság-szobrokat. Ezért vált amulette a Szentháromságot jelképező, bajelhárítónak érzett háromszög, közepén Isten szemével (Deus videt et providet). Szinte minden hangsúlyos helyre tették: templomok homlokzatára, oltárok, szószékek oromzatára. A barokk mintakép már csak az alsó- és felsővárosi templom főoltárán, illetőleg homlokzatán, padjain maradt meg. Már eltűntek a Palánk (Belváros) ódon polgárházainak ama kapui, vasrácsozatai, szárazbejáratai, amelyek ezzel a barokk mintával eszmei és formai rokonságban voltak. A díszítés hamarosan — nyilván a tiszai faúsztatás föllendülésével, tehát a múlt század legelején — kikerült a templomból a szegedi nép hajlékába is. Ezzel a szegedi parasztház kilépett a környezet anyagi kötöttségeiből (sár, nád), az alkotás kezdetleges helyi hagyományaiból. Házakra eleintén nemcsak díszítés okáért, hanem azért is alkalmazták, hogy a bennelakókat megoltalmazza a gonoszlélek kísértéseitől, rossz 13 Bálint S., A napsugaras házvégek pusztulása. Szegedi Friss Újság 1936, XII. 25. Sacra Hungária 70. Szegedi napsugaras házak. Művészet 1973, 8. sz. 4. Vö. még Ortutay Gy., Magyar népművészet I, 74, 367. 258