Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A XV. században a kun pusztákhoz tartozott, de Szeged polgárainak is joguk volt legeltetni rajta. A hódoltság idején is ÜllÖs néven a Városnak a szent királyoktól adott nemes földjei között emlegetik a régi szegedi följegyzések. 277 A kun puszták pőrében azonban elvesztettük. A múlt század végén a dorozsmai pusztákat szegedi mintára felszántják, parcellázzák. Göbölyjárás, majd Arpádközpont néven tanyaközponttá válik. Szóbakerült a Karamérges elnevezés is. 278 Legújabban — helyesen — ősi nevét nyerte vissza. Határában napjainkban földgázt tártak föl. Az iparosodás társadalmi és települési hatásairól itt még korai volna beszélni. A járások feltörésével a dorozsmai Jerney és a szegedi Wolf család telepített itt szegedi példára hatalmas szőlőbirtokot. Főleg az utóbbinak országos híre volt. Ez a település kibontakozására, a kisparaszti szőlőkultúra fejlődésére nagy hatással volt. A példakép Királyhalom és Pusztamérges. Lakóinak mintegy harmadrésze a mi zákányi, domaszéki, csorvai népünk. Üllés szegedi földről települt családjai többek között: Bigors, Dobó, Engi, Fodor, Gera, Hódi, Jakus, Kádár-Németh, Kothencz, Lasancz, Ónozó, Ördög, Papdi, Parragi, Süveg, Szekeres, Tanács, V'étró. Üllés tanyavilágában tanított a törzsökös szegedi családból származó Fontos Sándor festőművész. Képeit a táj világa állandóan ihleti. * ÜRMÉNYHÁZA, szerb nevén Jermenovci, a kiszáradt Versec-alibunári mocsár sík területén települt, Ürményi Ferenc temesvári kincstári jószágigazgató kezdeményezésére (1817). Innen a neve. 279 Itteniek ajkán Örmiháza, Örménháza. Egy helyi monda így adja elő a falu alapítását : Szögedében táncon volt egy nemes. Egy grófkisasszonnyal akart táncolni, de ez nem ment el vele. A nemes dühében szétvágta a kardjával a kisasszony fejét. Még akkor éjszaka idemenekült. Itt még akkor nem volt sem vonat, sem törvény: a nemes is az első alapítók közé tartozott, akik között sok szökött jobbágy, bajbajutott nemes is akadt. Kétségtelen, hogy római katolikus magyar lakossága első szedett-vedett rajként Kiskunmajsa, Apátfalva helységekből, továbbá Rákospusztáról települt. 1844-ben még mintegy 100 dohánytermesztő, szegedi gyökérzetü család jött ide. Numerusként mindegyik 16 hold földet kapott. A falu népe eleinte csak gabonát termelt, a második telepítés során viszont a dohánytermesztés bontakozott ki. A kincstár a termésből előbb dézsmát szedett, majd a lakosok mint harmados, később mint feles dohánykertészek numerusonként 26 forint haszonbér mellett bírták földjeiket. Kötelezték azonban magukat arra, hogy 4 holdon dohányt termesztenek. Nevezetes volt a jószágtartás is, a pásztorok Rózsa Sándorral is jóban voltak: talán még szegedi ismeretség révén. A szabadságharc idején a falunak már 1192 lakosa volt. 48 szeptemberében a falut a granicsárok porig égették. A nép elmenekült, és csak 1849 pünkösdjén részben tért vissza. Világos után állítólag Rózsa Sándor is itt, falubeli cimborái között húzta meg magát. Nyomorúsága miatt a falu kénytelen volt földjét három esztendőre a szomszédos községeknek feléből kiadni. Kincstári segéllyel épült újjá 1854-ben. Temploma a szegedi táj Keddasszonyát, Szent Annát tiszteli védőszentül. 277 Reizner IV, 200. 278 Sztriha К. Dorozsma 150. 279 Milleker В., Ürményháza története. 1817—1906. Versec 1906. 248
