Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

forrásához jutott. A terjedelmes pusztaságokat művelés alá vonták, és különösen dohányt termesztettek rajta a kirajzott alsóvárosi és tápai zsellércsaládok munkájával. A Város Újszegedet mezővárosi rangra emeltette (1796). Ez vásártartási joggal járt. Egyébként is sokat áldozott az uradalomra. Vedres István tervei szerint töltést építtetett a tiszai hajóhíd és Szőreg között, amelynek több szakaszban 1750 ölnyi hoszszúságban ártéri áthidalásai voltak. Ez volt a százlábú híd, amelyről Újszegednél bó'vebben is szólunk. Egészen 1870-ig szolgált. A Város Szoregen templomot is építtetett Szent Katalin tiszteletére, aki Szeged egyik régi védó'szentje volt. A bérleti szerzó'dést hosszú huzavona után 1831-ig meghosszabbították, ami a termelésben átmeneti zökkenőket okozott. Sok gonddal, kárral jártak a megújuló árvizek (1816, 1830). A szoregi uradalom bérlete 1831-ben lejárt és többé nem volt mód a meghosszabbítására. Csak Újszegedet sikerült a Városnak ÖttömÖs átengedése fejében megtartania.

232 Szoreg és a többi falu visszakerült a kamara közvetlen hatáskörébe. Egyelőre nem látjuk világosan, mi lett most a jogi helyzetük. A szabadságharc idején Szoreg több ütközet színhelye. 1849. augusztus 5-én itt győzte le Haynau honvédseregünket, amelyet Dembinszky vezényelt, és amelyben olasz önkéntesek is harcoltak.

233 Ezeknek az eseményeknek népköltészeti és ponyvairodalmi viszhangjára más összefüggésben utalunk. Szoreget természetesen a rokonsági, társadalmi, gazdasági kapcsolatok ezután is széttéphetetlenül fűzték az anyavároshoz. A dohánymonopólium a faluban nagy megrázkódtatással, elszegényedéssel járt. A válságból csak a század végén kezd kilábolni. Ekkor tér át a Maros televény talaján a faiskolák telepítésére, az országos hírűvé vált rózsa- és virágkertészetre, amelyről más összefüggésben részletesen szólunk. Szoreg magyar népe szegedi gyökérzetét a családnevek is igazolják. Az egyházi anyakönyvek 1750 tájáról való nevei : Babarczi, Bálint, Bódi, Bokor, Buborék, Csanádi, Csikós, Csöke, Csúcs, Dallos, Faragó, Farkas, Fodor, Hegyközi, Kasza, Káity, Kemenczei, Kispál, Kövér, Kurucz, Lakó, Nagyfarki, (Fark régi falu volt Algyő szomszédságában), Ökrös, Puskás, Sörös, Szabó, Szeles, Szirovica, („catholicus Dalmata"), Szóráth (pásztói eredetű), Szőke, Szöllősi, Szömörédi, Terhös, Tóth, Vincze, Virág. Említsük meg nyomban korunk jellegzetes szoregi családneveit is: Bálint, Berta, Csányi, Csiszár, Gombos, Gyuráczki, Harangozó, Hegyközi, Horesnyi, Karsai, Káity, Kendörösi, Kószó, Lakatos, Lengyel, Makra, Márton, Ökrös, Pópity, Sebők, Szekeres, Szeles, Szóráth, Terhös, Váradi, Vecsörnyés, Vidács, Vörös. A szoregi plébániához tartozott az egész XVIII. században Szentiván, Deszk, Térvár, Gyála, Százegyháza, Rabé, Béba, Oroszlámos mellett Újszeged is, ahol ebben az időben még osztrák-bajor eredetű hajóácsok és gewehrscheinisták éltek. Itteni egykorú családok : Engel, Frank, Janik, Klenk, Neper, Pojt, Schuster, Stiller, Tengler, Tirmion stb. Szőreg lényegében már összeépült a Várossal, de csak 1973-ban egyesült vele. Tipikus útmenti település, több km hosszú főutcával, amelynek régebben zömmel itt élő jómódú szerbjei miatt Rác utca a neve. Tréfásan írja Móra, hogy aki fiatalon belejut, csak öreg korában ér ki belőle. Az alaprajz elárulja, hogy a falu életében a közlekedésnek, a szegedi Tiszán való berakodásnak döntő jelentősége volt. Ezt a hagyományt tükrözi később Szőreg vasúti csomópont jellege is. A falukép máig is elárulja, hogy itt két háztípus találkozik. Az egyik a szegedi magyar tájra annyira jellemző napsugárdíszes házforma, deszkakerítéssel, a másik pe232 Bővebben Újszeged és Ötömös tárgyalásánál. 233 Reizner II, 169. Honvédeink és olasz önkénteseink emlékezetét a faluban emlékmű és emléktábla őrzi. 227