Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

PORGÁNY, románul Pordeanu Kiszombortól délkeletre, de már Romániában elterülő magyar falu, amely a középkorban még Pordány néven virágzik. Első előfordulása 1247. Pradanmunustura. A Csanád-nemzetség ugyanis itt monostort alapított, amely a tatárjárást is átvészelte. Védőszentje, szerzeteseinek rendi hovatartozása nem ismeretes. Romjai még a török hódoltság után is állottak. Ennek Griselini térképén (1776) is a torony (Turn) megjelölés őrzi az emlékezetét. Fuchs Mihály uradalmi tiszttartó, érdemes műkedvelő régész följegyzése szerint : „a keresztúri pusztán, az ómajorban állott egy nyolcszögletes, háromemeletes jó tágas épület, valamint egy bolthajtással ellátott istálló. Az előbbi 1845-ben elvontatván, az aljában kriptát fedeztek föl. Magam is láttam az ottan talált emberi maradványokat és több apró ezüstpénzeket, melyek a Bethlen Gábor erdélyi fejedelem pénzei voltak. A másik épület most is fennáll." Azt nem tudjuk, hogy a mi napjainkban áll-e még.

177 Ezek nyilvánvalóan még a monostor maradványai voltak. Az 1522. évi egyházi tizedjegyzék tanúsága szerint több szegedi család is viselte a Pordányi nevet. A falu középkori magyar lakossága a XVI. század második felében megritkul. A következő században néhány szerb családot is emlegetnek. Az alsóvárosi franciskánus gvárdián egyik jelentésében (1647) ült, azaz lakott helyként említi. Szinte az egész XVIII. században néptelen, csak a legvégén szállják meg szegedi dohánykertészek. 1861-ben községgé alakult és a Nákó-család nagyszentmiklósi uradalmához tartozott. A falucska népéletéről szóbeli értesülések nyomán csak annyit tudunk, hogy ö-ző tájszólását, szegedies hagyományvilágát napjainkban is őrzi. PUSZTAFÖLDVÁR, középkori nevén Földvár, népiesen Fődvár a török időben elenyészett, majd kamarai birtokká lett. Nevét régi, nyilván a népvándorlás korában öszszehordott földvárról, sáncokról kapta, amelyek a XVIII. század derekán még láthatók voltak. A földvári kincstári pusztát, amely a múlt század elején Hengelmüller Mihály kezén volt, 1840-ben Wodianer Sámuel és Móric vette bérbe, tőlük meg 60 kertészcsalád 14 1/2 évre albérletként bírta.

178 A falu törzsét Wodianerék Torontálból telepítették, azokból a helységekből, leginkább az itt élő szegedi dohánytermesztő nép fő fészkéből, Száján faluból, amelyeket ők még személyes szegedi kereskedelmi kapcsolatokból ismertek. Hamarosan még néhány bánkúti és apácai család is csatlakozott hozzájuk. Ezek is különben — mint a megfelelő helyen rámutattunk —• szintén a szegedi néptörzsökből sarjadtak. A földvári puszta eredetileg 7437 katasztrális holdat tett ki. Ebből Wodianer Sámuel és Móric, a korai magyar mezőgazdasági kapitalizmusnak e két jellegzetes, szegedi eredetű alakja dohánytermesztés céljára 2730 katasztrális holdat árendált. A bérlet 1852-ben lejárt és ekkor a kincstár kétségtelen humanizmussal a falut 129 telekre növelte, mindegyik telekhez 25 hold földet számítva. Ez volt a már emlegetett numerus nevezetű, jellegzetes dohánykertész földegység. Magánbirtokosok, földesurak ezt általában csak 16—20 hold körül szabták meg. A földvári gányók a közben 1700 holdra emelkedett bérleményt 1876-ban holdanként 150 forintért, 20 éves törlesztési kedvezmény mellett megváltották. Ez az 1873. évi XXII. t. с értelmében következett be, amely lehetővé tette az addig árendált kincstári birtokoknak aránylag kedvező föltételekkel való eladását. Ezek a törlesztések sokszor a XX. századba is belenyúltak. A határ többi 5205 holdját a kincstár 1884-ben adta el másfél millió 177 BorCsan. II, 498; Juhász K., Hajdani monostorok 133. 178 Karácsonyi J., Békés vármegye története II, 270. 210