Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
a jószágtartó, sündisznós, sündisznópatkoló névvel föltisztelt majsaiak is követik őket. A folyamatot máshol jellemezzük. A község régebbi szegedi eredetű családjai: Bezdán, Börcsök, Bunford, Csáki, Csókási, Högyösi, Márkus, Muhari, Parragi, Sánta, Tombácz, Tösmagi, Vecsörnyés. Ezekhez a mieinkből települt környékbeli tanyákról is folyton húzódnak Majsára. A keveredő családok nyelvében mintha az ö-zés győzne. A kiegyenlítődést a közös katolikus vallás is elősegítette. Majsán napsugárdíszes házakat is látunk, amelyeket Félegyházán, Halason már hiába keresünk. Népe máig ott van a havibúcsú zarándokai között. Szegedi hatásokkal gazdagon átszőtt népélete sürgős feltárásra vár. MAKÓ. Különösnek tetszik, hogy Makót is ama helyek közé soroljuk, amelyekhez Szeged népének vérségi köze van. 135 A város legelső, középkori neve Velnök. Ennek emlékezetét őrzi az Alsóvároson máig virágzó Vőneki családnév. Majd később, a XIII. században vette föl a személynévi eredetű Makó nevet. A város színmagyar lakosságáról tanúskodnak a török defterek 136 . A nép sok megpróbáltatás árán, de helyén maradt. Erről itt részletesen nem szólhatunk. Nem beszélhetünk földesurai elleni állhatatos küzdelmeiről sem. Makó a fölszabadulástól 1848-ig a csanádi püspök birtoka. Azóta egyik legjellegzetesebb, legöntudatosabb alföldi parasztvárosunk, amely hagymatermesztése révén nemzetközi hírt szerzett magának. Társadalmi szerkezetének messzire világító föltárásával Erdei Ferenc klaszszikus érvényességű munkát végzett. 137 Nyilvánvaló, hogy a szegedi és makai táj a középkorban még összefüggő ö-ző népnyelvi egységet alkotott, amely a hódoltság, továbbá a XVIII. század újjátelepítései következtében sem szakadt meg, de meglazult. A hitújítás és hódoltság korában Makó reformátussá lett. Katolikus kisebbségét, Borovszky Samu szerint 138 a várossal összeépült Szellőrinc, vagyis Szentló'rinc falu népét hosszú időkön át az alsóvárosi barátok pásztorolták. Ennek jellegzetes bizonysága a Havi Boldogasszonyt ábrázoló barokk Mária-kép, amely máig a makai katolikus ótemplomban látható, és a XVIII. század derekán az alsóvárosi templomból került ide. Ebből hibásan következtette Csepregi Imre, hogy ez az alsóvárosi templom és búcsújáró hely ősi, eredeti kegyképe. Ehhez a kérdéshez más összefüggésben bővebben is hozzászólunk. Annyi kétségtelen, hogy az alsóvárosi kép Makóra kerülése igazolja azokat az eleven kapcsolatokat, amelyek Szeged, és Makó katolikus népe között igen nehéz időkben kialakultak. A makai anyakönyvek sajnos nem adnak pontos felvilágosítást az itteni katolikus nép eredetéről. Mint mondottuk, élt már a hódoltság idején is itt egy kis katolikus szórvány, amelynek gondozását az alsóvárosi barátok missziós munka gyanánt vállalták. Számuk nyilván a betelepülésekkel is növekedett. A csanádi püspökök a földesuraságuk alá tartozó, kálvinista többségű Makón mindig tisztelték az adott körülményeket, erőltetett rekatolizálásra nem gondoltak. Ugyanakkor természetesen a katolikusok társadalmi előrehaladását, boldogulását is segítették. így telepítik 135 Szirbik A., Makó városánk közaönésges és az abban levő reformata ekklésiának különös leírása 1835—6. Sajtó alá rendezte Eperjessy Kálmán. Makó 1926. 136 BorCsan. II, 352; Reizner /., Makó. 137 Erdei F., A makói parasztság társadalomrajza. Makó 1934. 138 Borovszky Samu közlése in: Száz. 1900, 643. 196
