Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
LUKÁCSFALVA, szerbül Lukino Seb kis magyar falu a Bega partján, Nagybecskerek déli szomszédságában. Lázár Lukács földesúr alapította (1785), aki bolgárokkal és szegedi dohánykertészekkel népesítette be. Reizner János értesít bennünket, 123 hogy a Pallavicini-uradalom szétvert kertészeibó'l a múlt század ötvenes éveiben Lukácsfalvára is jutott. A XX. század legelején kiszombori családok is települtek ide. A falu hagyományvilágáról értesülésünk, adatunk még hírmondóul sincs. MAGYARSZENTMÁRTON (Sanmartin Maghiar) Romániához tartozó, románok és szerbek közé ékeló'dött falu, Temesvártól délnyugatra. Kamarai birtokra települt, 1809-ben Szegedró'l származó 50 dohánykertész család szállotta meg. Népének szorgalma révén hamarosan a Bánát egyik legvagyonosabb községének hírében állott. A szabadságharc idején a falu népe menekülni volt kénytelen. Visszatérve lakóhelyét teljesen földúlva, gyümölcsfáit kivágva találta. Néhány kedvező gazdasági év után 1855- és 1859-ben a begai árvíz sújtotta, 1860-ban jégverés pusztította el dohányföldjeit. Szívós életkedvével és munkaszeretetével azonban mindig talpra tudott állani. 1860-ban Berecz Imre plébános kezdeményezésére a falu elhatározta, hogy István király nevére és tiszteletére községi közkönyvtárat alapít, ünnepén pedig lóversenyt, mezőgazdasági kiállítást és mulatságot rendez. Jutalomban részesíti, aki a legjobb lovakat neveli, meg azt a fiatal férfit, akinek a legnemesebb facsemetéi vannak, továbbá azt a lányt, akinek legszebb a zöldséges és virágos kertje. Az ifjú a Szent István ünnepének királya, a leányzó pedig királynéja nevet kapta. Az alapítás utóéletéről nem tudunk. 124 Templomát, Katona István szegedi építőmester alkotását, 1874-ben szentelte föl a felsővárosi származású Németh József segédpüspök. Tornya a szegedi szülőföldre való emlékezésül az alsóvárosi templom tornyának hasonmása 125 . A falunak egyébként több szegedi származású papja is volt (Szabó Antal, Kálmány Lajos, Sántha Pál). Magyarszentmárton szegedi eredetű családjai századunk legelején (1902): Árva, Ábrahám, Bába, Bajusz, Balázs, Bálint, Bokor, Börcsök, Búza, Csiszár, Frank, Kasza, Komlósi, Ördög, Rabi, Recski, Rúzsa, Terhös, Túri, Vincze, Virág, és még több más. Kálmány nyilván magyarszentmártoni káplán korában (1891) kezdett gyűjteni itt a faluban. Órajárásra van tőle a leányegyháza, Ótelek, ahol 1892-ben a parasztság az úri közigazgatás ellen föllázadt. Kálmány a népnek fogta pártját. Jómaga is lázítás vádjával bíróság elé került, ez azonban fölmentette. 126 Kálmány magyarszentmártoni gyűjtését a „Szeged népe" készülő, de soha meg nem jelent IV. kötetben szánta. Kéziratos jegyzetei között 127 egyébként ezt olvassuk: „elpusztult a dalos, s vele a dal. A kolera kipusztította a hazát... A nehéz életmód napról-napra elviselhetetlenebb, a vígságot megszüntető élet már hatalmas eszköz arra nézve, hogy régi dalaink elvesződjenek... Oly magyar helyen kell gyűjtenem, hogy a vasút, ha nem is ismeretlen, de a lakosokra nem igen gyakorol hatást 123 Reizner J., Szeged és Délmagyarország 13; Vö. még Bodor A., A délmagyarországi telepítések története 22. 124 Sz. N. [ = Szmollény Nándor]: Százéves szegedi telepítvény. SzH. 1902, 118. sz; Vö. még Magyar-Szent-mártoni levél. Delejtű 1860, 36. sz. ; Magyar-Szent Mártoni Árvízkönyv. A vízkárosult magyar-szentmártoniak némi fölségelésére írta Berecz Imre. Temesvár 1961; Egy magyar község a takarékosság ösvényén. Szegedi Lapok 1874, 39. sz. 125 Székhalmi M., Egv szegedi műipar-emlék. Szegedi Lapok 1874, 36. sz. 126 Péter L., Kálmány Lajos. 127 Kálmány Lajos Népköltészeti Hagyatéka I, 217. 13 A Móra F. Múzeum Évk. 7ö. II. 193
