Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
csak a vetéseket, hanem még a tarackot is gyökerestül messzire elhordta. ínséges éveik is bőven akadtak. A szélmalomban olykor a tarackot is megőröltették. Nem volt legelő, a jószág halomra hullott. Aki tehette, dunai árterületekre hatjotta el a marháját. Kömpöcöt 1893-ban az egri káptalan saját kezelésébe vette, és a földeket közvetlenül a népnek adta árendába holdanként 1—3 forint évi bérért. Ez lehetővé teszi a puszta tanyásodását, a szőlőtelepítést, ami elsősorban a szegedi homokról idevándorolt szegényparasztság érdeme. Az egri káptalan 1918-ban Kömpöcöt örökáron Kiskunmajsának adta el, amely a bérlők kezén lévő földeket nem vette el, hanem kedvezőnek ígérkező részletfizetési föltételekkel búzavalutában most már Ő adta el nekik. A gabonaárak hirtelen zuhanása a részletek szabályos törlesztését lehetetlenné tette, ami a két világháború között nagy létbizonytalansággal járt együtt. A felszabadulást követő földreform, továbbá a falu önálló községgé alakulása (1949) megteremtette a virágzás új föltételeit. 1949-ben a falu lélekszáma 1335, a belterületi házak száma 88, a hozzátartozó tanyáké 248. Határa 1962-ben 5212 hold, lélekszáma 1359. Mint mondottuk, Kömpöcöt a szegedi tanyavilág népe telepítette és alakította át virágzó homoki tájjá. Temploma van ugyan, de egyházilag ma is Kiskunmajsához tartozik. Az itteni római katolikus plébánia anyakönyveiből kitűnik, hogy Kömpöc lakossága majdnem egészében a szegedi néptörzsökből ered. Felsőtanyai, illetőleg kisteleki, sándorfalvi, tehát közvetve szintén szegedi családok: Apró, Báló, Balogh, Bárkányi, Becsei, Bitó, Borbola, Bozó, Bozóki, Budai, Csáki, Csókási, Csurgó, Dékány, Fenyvesi, Fogas, Gera, Hajnal, Hegedűs, Hódi, Katona, Kónya, Kopasz, Kordás, Korom, Makra, Martonyosi, Meszes, Mihály, Módra, Németh, Rabi, Rácz, Sándor, Sárkány, Savai, Szűcs, Táborosi, Tápai, Vetró, Vince. Határrészei : Csücskő, Fölsőkömpöc, Sarok, Sívány. 112, KÖRÖSZTÖS, másként Torontálkeresztes, régebben Keresztúr puszta, románul Cruceni bánáti magyar falucska. Kincstári puszta volt, 1868-ban telepítették először 80, majd 1892-ben újabb 78 numerussal. 113 . Lakossága nyilvánvalóan a mi vállalkozó kedvű temesközi népünkből verődött össze, mert máig szegedi ö-zo tájszólásban beszél. Néprajzi viszonyai ismeretlenek. KÜBEKHÁZA nevét Kübeck Károly udvari kamarai elnök után kapta. 114 A falut a környékbeli idősebb nép Kübek, Kibek, Tübet, Tibet néven is emlegeti. A kincstár 1844-ben alapította. Mint Juhász Kálmán írja, 115 a telepítés úgy ment végbe, hogy a leendő község közepén, a templomnak kijelölt helyen, továbbá a temetőnek fenntartott telken fakereszteket állítottak föl. Ezzel azt jelképezték, hogy a községbe római katolikusokat kívánnak telepíteni. A telkek kiosztása sátorokban sorshúzás útján történt. Egy-egy numerus néven emlegetett telek állott 12 hold szán111 Nyr. 1966, 302. Inczefi Géza adata. 112 Ábel Tiborné, Lőrincz Illésné, Horváth Géza pedagógusok szíves közlései. 113 TorMon 125. ni Pályájáról Walter, Fr., Karl Kübeck. Freiherr von Kübau und die Aufrichtung des franzisjosephinischen Neuabsolutismus. Südost-Forschungen 1960, 193. 115 Juhász К, А 100 éves Kübekháza. Csanádmegyei Könyvtár 29. Szeged 1944. 189
