Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
merhető'. Ezek a szakrális folklór világában a gótikus jámborságra : a Szent Család tiszteletére és a passiómisztikára utalnak. Ellenben a női szent : kezében menyétbőrrel, a két kisebb nó'i szentet oltalmazó szent asszony, továbbá egy férfiszent idáig minden azonosítási kísérletnek ellenállott. Nem világos az egész freskóegyüttes eszmei összefüggése sem. Kiszombor ó'si magyar lakossága némi szünetekkel és megtépázva vészeli át a hódoltságot. Újjászületése nehezen indul. Csak akkor kezd nyugodtabban fejlődni, amikor az Oexel, késó'bbi nevén Rónay-család megvásárolja a kamarától a zombori uradalmat (1781). A falu mai népe a XVIII. században több szakaszban települt. Reizner János szerint 108 az 1712. évi árvíz idején szegedi családok telepedtek le az akkor még tötökhöz tartozó Kiszomborra : polgári állásukat ott a kedvezőbbnek érzett jobbágysorssal cserélték föl. A helybeli egyházi anyakönyvben előforduló szegedi eredetű családok a XVIII. században : Balázs, Csanádi, Csík, Faragó, Farkas, Gera, Hódi, Kecskés, Kiss, Mohácsi, Nagy, Pálfy, Szegszardi, Tóth. A század folyamán Pest megyéből és Csanádról is jönnek, egészében véve azonban bővebb adatok híján a benépesedés közvetlen körülményei nem állanak világosan előttünk. Annyi kétségtelen, hogy Kiszombor már a XIX. századra teljesen beleépült a szegedi nagytájba. Erről már az itt gyerekeskedő Kassai Vidor híres színészünk népéleti visszaemlékezései is tanúskodnak. Néhány szóval meg kell emlékeznünk a birtokos Rónay-családról is. Itt volt nevelő Repiczky János, kiváló, korán elhunyt orientalistánk, aki a szegedi Maróthy testvérek baráti köréhez tartozott. Itt élt a család állandó vendégeként Somogyi Antal. „Régi magyar énekek" címen kiadott romantikus koholmányainak (1873) kézirata a Somogyi Könyvtárba került. 109 Kiszombor a szegedi nagytájnak műemlékszerű épületekben ; — templomában, kúriáiban és iskolákban, klasszicizáló magtáraiban és mutatós parasztházaiban — leggazdagabb faluja. Felújításukra sürgős szükség volna. Kiszombor történetét a falu szülöttje, Kiss Mária Hortenzia írta meg : értékesebb falumonográfiáink közé tartozik 110 . Néprajzi adalékai is figyelmet érdemelnek. Röviden megörökítette a falubeli Teknyőkaparó emlékezetét, aki a századfordulón élt, de naivan találó jóslásaiért a szegedi táj idősebb nemzedékei máig emlegetik. Érdekességként azt is meg kell említenünk, hogy Kiss Mária édesanyja látta vendégül egy nyáron a gimnazista József Attilát. A falu fertályai és dűlőnevei részben e monográfia, részben tanítványaink gyűjtése nyomán : Susán, Gózs'ém, Szentsarok, Körtélyös, Dédénszög, Szilvaszög, Kisladány, Nagyladány, Miskahalom, Nagyhalom, Nádashalom, Tanyahalom, Margitkert, Királydomb, Kútalj, Tótok partja, Nyomás, Marostű, Hótmaros, Nagy szilvatábla, Nagybukor, Csipkés, Vesszős, Kiscsere, Halësz, Karikaerdő, Kőház, Vájkos, Kapáskert, Malvin, Dávid, Sándor, Gacsiba, Goszpodi, Szugoly, Paskulom, Tehénjárás, Egeres, Kiskaszáló, Nagykaszáló. Régi határtérképeken még előfordul: Nyilas, Kissulymos, Nagy sulymos, Horgastó, Büdöstó, Lapostó, Csurgósziget, Fehérhát, Kerekfenék, Kátli feneke, Sárgahatár, Kiscsipkés. E nevek közül Dédényszög és Ladány középkori faluk emlékezetét Őrzik. 108 Reizner L, 233. 109 Móra F., Rovó Somogyi. Magyar Bibliofil Szemle 1924, 82; Délm. 1926, 13. sz. 110 Kiss M. H., Kiszombor története. Makó 1940. 187
