Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A falu lakossága 1810-ben újabb szegediekkel, 1816-ban pedig Vedresházáról távozókkal, tehát ismét szegediekkel gyarapodott. A közvetlen szomszédságában elterülő' és szintén szegediekből népesült Hodics még a múlt század folyamán összeforrt vele. Itt a falu népének mintegy harmadrésze lakik. Házaik homlokán föltűnik a napsugár, amely szintén Szegedre emlékeztet. Amíg lehetett, a havibúcsúra is jártak. Dűlőnevei : Budzsák, Haranga, Hosszúhát, Kaszálló, Kisjár ás, Kunét (=az Aranka csatornánál elterülő' földrész), Kurta, Külsőjárás, Milinabara, Nagyhát, Palántás, Régijárás, Rét, Tizenegyláncos, Ugar. Falurészek, utcanevek : Susány, Borsos, Kétsor, Kissor, Kurtasor, Harangasor, Lekvár, Szaporhögy. Ez utóbbi Algyó're emlékeztet. Kálmány Lajos idejében Jázova és Hodics összesen 800 lelket számlált. Ennek nyolcada esett Hodicsra. A múlt század elejéről kijegyzett adatai szerint Szegedről idetelepedett családok: Balogh, B'ézdán, Biczók, Cseh, Czirok, Dücső, Faragó, Fenyvesi, Fodor, Hegedűs, Ilia, Jaksa, Kerepesi, Kérges, Kiss, Kónya, Lőrincz, Margit, Mészáros, Papp, Pózsa, Pozsár, Savanya, Sári, Simon, Somogyi, Szabó, Szécsi, Szél, Sziráki, Tarka, Tóth, Varga, Vastag, Zsódos. Összesen 35. 93 Szeged népéből, de már nem közvetlenül Szegedről, hanem leginkább Szőregről, Keresztúrról, Tóbáról és a szomszédos községekből való: Ambrus, Bálint, Bódi, Csillag, Fekete, Gera, Hódi, Horváth, Juhász, Kádár, Kocsis, Lakatos, Lévai, Márton, Mészáros, Molnár, Sándor, Simon, Süli, Szabados, Száz, Szömörédi, Szőke, Vígh, Urbán. Összesen 26. A tisztázatlannak minősített 13 névből is föltétlenül szegedi a Korom, Lepedő, Zsiga. Napjainkban még: Borbély, Bozóki, Csúri, Fendrik, Gál, Halász, Laska, Martonyosi, Mihók, Pintér, Piri (annyian vannak „ha kutyát akaranak ütni, Pirit ér a bot") 94 , Rabi, Szenes, Zákány. A falu búcsúnapja Szent Mihály, mint Tápéé is. Kálmány idejében temesközi faluink fiatalsága idejött házastársat keresni magának. JÓZSEFSZÁLLÁS, bánáti magyar gányófalucska, románul Conacul-Josif. A hajdani pusztát az állam 1869-ben telepítette temesközi népünkből, amely máig őseinek ö-zo nyelvét beszéli és szegedi eredetűnek vallja magát. 95 KASKANTYÚ újabban keletkezett tanyaközség, amely azelőtt Páhi tanyavilágához tartozott. A hajdani pusztát a Pejacsevich-, illetőleg Degenfeld-család birtokolta, illetőleg parcellázta. Lakossága a múlt század végén települt, főleg a Jászság és a Tápió völgye (Süly, Szele, Györgye) katolikus és Soltvadkert evangélikus agrárszegény népéből. A két világháború között (1937) a szegedi törzsökhöz tartozó Sándorfalva több családja is ragasztott itt földet magának. Ezek : Czirok, Fekete, Ferenczi, Sós, Süli, Tóth-Csúszó, Vízvári. A szülőfalu emlékezete máig eleven. 96 Kaskantyúnak a szomszédos Tázlár és Bocsa révén közvetlen kapcsolata is van a szegedi tájjal. 93 Kálmány II, IX. 94 A Piri név nyilván a XVIII. század folyamán felbukkanó alsóvárosi Pili, szőregiesen Péli családnév népetimológiás változata, amely egy temesközi szólásba is belekerült. Adatainkat a Szőregre átszármazott Pili Andrástól szereztük. 95 Schematismus 1900. Vöő G.; Paládi Kovács 298. 96 Kiss Ernő helybeli lelkész szívességéből. 180
