Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A szegedi tájat idézik még a napsugárdíszes horgosi házak is. A falu régebben beletartozott az alsóvárosi havibúcsú szakrális közösségébe is. Figyelmet érdemel Horgos falumúzeuma, amely Verbai Jenő plébános buzgal­mából született meg. Tudomásunk szerint az újvidéki egyetem és főiskola magyar tanszékének kitűnő kéziratos horgosi folklóranyaga van, amelynek megjelenése mind a magyar, mind­pedig a jugoszláv szakkutatásnak hasznára és díszére válnék. Legújabban már Kiss Lajos kiváló értékű horgosi népdalgyűjtése napvilágot is látott. 90 A szegedi földről beszármazott családok: Ábrahám, Bálint, Barna, Batancs, Biczók, Bóka, Bózsó, Császár (Putyi), Dobó, Farkas-Csa­mangó, Fodor, Födi, Futó, Jlia, Juhász-Szeles, Kószó, Kovács-Tanács, Lesi, Makra, Nagygeci, Nagy­györgy, Nyári, Oltványi, Pákai, Papdi, Pipic, Sárkány, Szalma, Szekeres, Szélpál, Tanács, Tandari, Vas és bizonyára még több más. ILLANCS, régebbi hivatalos nevén Felsőterézhalom, a main pedig Kéleshalom a kisszállási uradalom birtoktestéből, rideggulya sivár legelőjéből kiszakított 6000 hold­nyi homokpuszta, Jánoshalma közelében. A szabadkai Délvidéki Közgazdasági Bank parcellázás céljából vásárolta meg (1905). Sokfelől, főleg Jánoshalmáról, Mélykútról kirajzott, továbbá Horgosról, Martonosról, Magyarkanizsáról, de más messzebb vi­dékekről is összeverődött vevői, illetőleg lakosai között csekélyebb számmal a szegedi földről, Alsótanya nyugati peremeiről ideszakadt családok is vannak. Ezek azonban itt már elszigetelődtek ősi nyelvjárásterületüktől : Berta, Börcsök, Juhász, Kispétör, Kürti, Ördög, Papp, Rúzsa, Szalma, Varga. Kiterjedése 1967-ben 10 705 katasztrális hold, lélekszáma 1844. A község virágzó szőlő- és gyümölcskultúrája Jánoshalma nyomdokain halad. A közösséggé válás néprajzi jellemzése még a jövő feladata. 91 IMRETELEK a csókái uradalom területén szegedi dohánykertészektől alapított falu (1825), amely azonban 1870 táján föloszlik. Sorsáról Csóka jellemzésénél emlékezünk meg. ITTEBE, régi hivatalos nevén Magyarittebe, Alsóittebe, népünk ajkán habé, Kisitabé, szerbül Novi-Itebej református többségű, Békésből települt magyar falu, amely Itebő néven már a középkorban virágzott. A XVIII. század végén született újjá. A múlt század legelején bevándorló katolikus kisebbsége a szegedi törzsökből származott. Földesura Kiss Ernő aradi vértanú volt. Népéletét, hagyományvilágát — nem számítva a reformátusok régi Zsuzsanna-játékát — alig ismerjük. JÁSZSZENTLÁSZLÓ hajdan kun szállás, a redempció után Jákóhalma, Jászmihály­telek, Jászdózsa és Jászfelsőszentgyörgy közbirtokosságáé volt. A múlt század végén eladták, illetőleg fölparcellázták. Legnagyobb birtoka a félegyházi Kalmár Józsefné­90 Kiss L., Hotrgosi népdalok. Zenta 1974. 91 Adataink jórészét Pesitz József plébános és Bárth János néprajzi kutató szívességének köszönjük. 178

Next

/
Thumbnails
Contents