Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
gyökereket. Ezért a munkáért öt évig a föld ingyen, kivéve, hogy az irtás után csemetefákat tartozik bele ültetni, de a csemetéket is ingyen kapja. Közükbe vethet krumplit vagy dinnyét, meg a széleken kukoricát termelhet. S ami fát kidöntött, az is az övé, pénzfizetés nélkül. Ennyi mindent kap ingyen, ezért támadt is a neve, mert úgy hívják: őket: ingyenös embör." Az erdő körül természetesen alkalmi munka is mindig akadt. Erről még máshol is szólunk. Éppen ebben az időben, tehát a századforduló éveiben van a modern szegedi szőlőtelepítés hőskora is. Aki teheti, itt is szőlőt ültet. Eredete szerint ettől az ásotthalmi szőlőkultúrától függ a Jugoszláviához tartozó Horgos és a szomszédos Királyhalom (Backi Vinogradi), Hajdúszállás (Hajdukovo) virágzó gyümölcs- és szőlőtermesztése, borszűrése és pálinkafőzése. Ez az alsótanyai magyar szegényparasztság vándorol tovább Kelebia, Bácsalmás homokjaira is, ahol kapásként, napszámosként ottani birtokosok szolgálatában adja át tapasztalatait, tudományát, új környezetének. Az ásotthalmi kistáj gazdasági virágzását az 1926-ban épített kisvasút jelentősen föllendítette, megkapó természeti szépsége azonban máig sem él Városunk szívében. A virágok és fák barátja, Móra Ferenc a húszas években Kiss Ferenc vendégeként a Város tanyájában nyaralt. Itt írta egyik legszebb könyvét, a Georgikont. Ebben méltó magasztalás jut az ásotthalmi tájnak, erdőnek, embernek egyaránt. * AURÉLHÁZA, románul Raut, németül Rautendorf, vegyesajkú bánáti, Romániához tartozó, árvízjárta falu. A kincstár 1843-ban Magyarszentmárton népéből, tehát szegedi törzsökből telepítette. 24 Mellette Rautendorf német falu már virágzott. A két egyesített helység magyar nevét Dessewffy Aurél tiszteletére választotta. Magyar népe máig a szegedi tájszólást beszéli, népélete ismeretlen. BAKÓVÁR, bánáti vegyesajkú falu. Román neve : Bacova. Névadója Bachó János főispán (1783). Magyarsága az ország több részéből és több szakaszban települt, a mi népünkből is. A magyar lakosság részben el is németesedett, 25 a megmaradtak azonban manapság szegedi tájszólásban beszélnek. BALÁSTYA, régebbi hivatalos nevén Szeged-Felsőközpont, a régi Fehértó, Gajgonya, őszeszék kapitányságok összefüggő részeiből 1950-ben szervezett önálló község. Határa 1960-ban 19 101 hold, lélekszáma 5722. A Balástya, Gajgonya név szinte biztosan kun vagy török eredetű családok szállásának emlékezetét őrzi. Levéltári forrásokban 1760-ban bukkannak föl legelőszőr. Kisebb egységei : Alsóbalástya, Fölsőbalástya. Hosszú időkön át birkajárás, marhalegelő volt rajta, majd a lassú benépesedés, tanyásodás során kapitányság lett belőle. Öregek szerint a tagosítás, telekkönyvezés—családonként 106 magyar hold—a múlt század ötvenes éveiben következett be. Újvári Lajos balástyai gazdától — aki 1879ben született — hallottuk, hogy öregapja még kettős gazdálkodást folytatott. Állandóan Felsővároson élt. Fiai voltak kinn a tanyán. Volt neki 20 hold feketeföldje Öthalom táján, 80 hold homokja Balástyán. Halála után a jószágon, ingóságokon úgy osztozkodtak, hogy minden fiúgyermek megvette belőlük illő áron mindazt, amire szüksége volt. Az összeget egyenlő arányban osztották szét maguk között. A városon 24 TorMon. 21. 25 Szentkláray 275. 149
