Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A magyar tudománytörténetben tisztes helyet foglal el a franciskánus Takáts Rafael (1749?—1820), aki sokáig élt az alsóvárosi kolostorban, illetőleg Padé temesközi faluban. Takáts már a felvilágosodás igézetében, a nemzeti kultúra hitében fog hozzá szótáríró munkásságához. A „Toldalék" nevén számontartott igen ritka szótárát (1791) legújabb méltatója, Gáldi László

24 szerint „népnyelvi anyagának gazdagságateszi a történeti nyelvjáráskutatás kitűnő forrásává". Hozzátehetjük: a szegedi népismeret egyik érdemes kezdeményezésévé is. Takáts Rafael Vácott Ambró Ferenc nyomdásztól ingyen kapott (1787) kézisajtót felállítandó nyomdája számára. Lehetséges, hogy emögött az Ambró-cégnek a nyomdát akkor még nélkülöző Szegeden való letelepülési szándéka húzódott meg. Takáts a sajtóhoz pár év múlva az Egyetemi Nyomdától betűket szerzett. 1790—1792 között Padén lelkipásztorkodott mint az alsóvárosi kolostor kihelyezett (expositus) szerzetese. A csanádi egyházmegye égető paphiánya következtében ugyanis a Szeged népéből a XVIII. század utolsó évtizedeiben kirajzott és Temesközbe települt legtöbb magyar falu, így Padé is az alsóvárosi klastrom lelki gondozása alatt állott. Takáts 1795 táján a Szegeddel szomszédos Dorozsmán is működödött. Itt foglalták le a nyomozók nyomtatóasztalát és betűkészletét a „Toldalék" 60 példányával együtt. Takáts ettől kezdve sokat hányódott-vetődött, nyomdai tevékenységet már nem folytatott. A további zaklatásoktól Kollonits kalocsai érsek közbenjárására szabadult meg. Később 1810—1815 között ismét Alsóvároson élt. Takáts tudománytörténeti érdemeinek méltatását Gáldi László hiánytalanul és jogos dicsérettel elvégezte : kétségtelenül a magyar nyelvjáráskutatásnak egyik úttörő alakja, akinek szótárába szegedi és padéi tartózkodása nyomán számtalan, bár külön meg nem jelölt szegedi tájszó is belekerült.

25 Valószínű, hogy Takáts személyes kapcsolatban állott Dugonics Andrással, hiszen a Toldalékot megküldötte neki. Már Gáldi is észreveszi Takáts Rafael feltűnő orvostudományi érdeklődését, de magyarázatát nem adja. Aligha tévedünk, hogy ennek elsősorban rendi hagyományai vannak. A török idők, de még a XVIII. század rettenetes orvoshiánya miatt is a franciskánus kolostorokban mindig akadt valaki, aki évszázados tapasztalatok, főleg pedig tudományos szakkönyvek alapján vállalkozott a nép egészségügyi gondozására. Erről a rend szegedi könyvtárának meglepően gazdag orvostudományi anyaga is tanúskodott. Takáts Rafael nyilván maga is folytatott hívei között Padén orvosi gyakorlatot. Szeged barokk szellemi életében a felsővárosi minorita kolostor a palánki piaristákhoz és az alsóvárosi franciskánusokhoz képest nem játszott jelentősebb szerepet. Az egykorú helyi népéletbe az irodalmi köztudatban egyébként ismeretlen, de szegedi származású és sokáig Felsővároson paposkodó Somogyi Elek( (1742—1805) minorita mégis néhány színes szálat szo bele.

26 Az olvasni tudó jámbor híveknek házi olvasmányul : épülésül és szórakozásul, hasznos okulásul szánja műveit. 24 Gáldi L., A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban. Bp. 1957, 250—268. Itt a Takáts Rafaellal foglalkozó régebbi, egyébként igen szerény szakirodalom is megtalálható. 25 Készülünk Takáts Rafael hagyatékának a szegedi népnyelv szempontjából való tüzetes tanulmányozására. Nem lehet ugyanis kétséges, hogy a baszárka, bókony, boza, garabó, góhér, kopolya, kuka, lábbog, lánycsöcsü alma, lőcskáva, ortályozó, ökrődik, ördögszar, péterkés, semlyék és egyéb tájszavakat szeged népének ajkáról örökítette meg. 26 Monay F., Adatok a magyarországi és erdélyi minoriták irodalmi munkásságáról. Róma 1953, 107. 12