Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Itt épült egy nagy kaszárnya, a mai Rákóczi tér táján. Itt volt egy partosabb helyen a Mars mezeje néven emlegetett katonai gyakorlótér, nagyjából a Mars (napjainkban Marx tér) helyén. Ez egyúttal a nagy országos vásárok színhelyéül is szolgált. Itt állott nem messze, a dohánygyár (mostani ruhagyár) táján a Budai kapu is, amelyet éjszakára lezártak. A rókusi nyomáson, vagyis a mai vasútállomáson kívül, a mostani vásárállás, azaz marhavásártér területén állott a nagyvíz előtt az akasztófa és a rabtemető a mai Gyula-telepi sportpálya helyén. Késó'bb innen Rókusról indult Pestre a gyorsparaszt is, vagyis a Szeged—Pest között létesített forspont, utazási vállalat. A forspontház a mai Attila utcán volt. Nem csoda, hogy ezen a tájon igen sok fogadó, beszálló vendéglő, sőt csárda, lebuj keletkezett, amelybe nemcsak az itt megforduló kalmárok, mesterek szállottak meg, olykor ki is mulatva magukat, hanem a régebbi városrészek kötöttebb hagyományok között élő „tisztes" polgárai is. Ma is élő szólások: Rókusra, ha rossz vagy! [— ott kitombolhatod magadat], továbbá: gyerünk Rókusra javulni [= mulatni, kirúgni a hámból, az itteni könnyűvérű csárdáslányok között. Olykor akkor is mondják, ha valakinek Rókuson akad dolga]. Egy régi szegedi nóta szerint: Cseh Daninak jól van dóga Jerikóba mönt Rókusra. Öleli babáját, Kedves Bábikáját, Úgy éli világát.

63 Rókusnak nyári szórakozóhelyei is akadtak. Ilyen volt a Franciahegyen telepített erdőségnek, a rókusi Makkoserdőnek egyik nyári vendéglője, az árvíz előtt közkedvelt Nyargali,

ei amelyet a társadalom minden rétegéből szívesen kerestek föl. A Budai nagyutcán, a mai Kossuth Lajos sugárúton állott a múlt század első felében a Pacsirtakert nevezetű nyári vendéglő, amely egyúttal nyári színkör, a könnyű múzsa hajléka is volt. A századvég rókusi fiatalsága a Pille tánchelyen (Csongrádi sugárút) szórakozott. Mindezekből érthető Rókus régebbi tréfás javulóhely neve is. Akadnak Rókusnak más, mosdatlanul szellemes megjelölései is. Az egykor nagy hírű szegedi újság, a Szegedi Napló vasárnapi Hüvelyk Matyi című élclap mellékletének állandó alakja volt az ágrólszakadt, dologkerülő, de folyton politizáló, szellemes Kőtsönös Rókus közpolgár, nyilván Tömörkény alkotása, aki mondókáját mindig így kezdte : tisztölt úr, vögye mög a házamat! A figura, illetőleg szólás megértéséhez tudnunk kell, hogy Rókus szegényebb néprétegei az árvíz után csak 50 év alatt törlesztendő államkölcsönnel — innen népies ötvenéves péz neve — tudták házukat fölépíteni. Hallható volt az ilyen háznak muszájház elnevezése is. Részben a rókusiakat sokszor jellemző könnyelműség, részben pedig a nehéz megélhetési viszonyok miatt a házeladással iparkodtak kötelezettségeiktől szabadulni. Egykori újsághírek szerint a múlt század nyolcvanas éveiben nem volt ritka, hogy potom pénzekért, sőt egy-egy kiadós reggeliért adta el egyik-másik mának élő Kőtsönös Rókus a házát. Örült, hogy megszabadult tőle, mint valami nagy betegségtől. Volt olyan is, aki ingyen odatestálta valakinek, sőt állítólag akadt, aki megszökött államkölcsönös házából.

65 A városrész Rókus nevét egyébként ama Szent Rókus kápolna után kapta, amelyet a pestisjárvány, régiesen gugahalál emlékezetére emeltek a mostani templom 63 Senex 27, 55. 64 Reizner III, 216; Cserzy M., Öreg Szeged 34. 65 A kőtsönösők és a házadók. SzN. 1898, 152. sz; Ötvenéves a Kőtsönös Rókus. Délm. 1930, 102. sz. - ' Szakkönyvtár» \\