Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A SZEGEDI NÉPRAJZI ÉRDEKLŐDÉS ÉS KUTATÁS MÚLTJA A néphagyomány iránt érzett érdeklődés, a népi örökség szellemi javainak és tanításának ösztönös számbavétele, majdpedig társadalmi, sőt politikai programként, emberi magatartás mértékeként való szemlélete, irodalmi kifejezése hazánkban szinte összeforrott Szeged városával, a szögedi nemzet sorsával. 1 Még nem ismerjük annak a gazdasági, társadalmi és szellemi honfoglalásnak, emberi integrációnak minden összetevőjét, amely Szegedet a hódoltság után a hatalmas idegen bevándorlás ellenére is tüneményesen rövid idő alatt hazánknak egyik legmagyarabb, népi tudatosságában annyira eleven városává tette 2 . Ismeretes, hogy a század nagy hazai népvándorlásában, az Alföld újjátelepítésében a magyarságnak új képzete kezd kibontakozni, amelynek barokk-nemzeti jegyeit a történeti, főleg irodalomtörténeti kutatás lényegében már tisztázta. 3 Ez a magyarságtudat erősen konzervatív, sokszor reakciós jellegű, és védekezésül szolgál egyfelől a bevándorolt idegenek, másrészt a nyugati kozmopolita művelődési áramlatok ellen. Hovatovább olyan szemlélet kezd kibontakozni, hogy a törzsökös magyar jelleget a parasztság őrzi, és ennek sajátosságait kell irodalmi közkinccsé, a nemzeti köztudat alapelvévé tenni. Ennek a felfogásnak, a magyaros iskola programjának kiemelkedő hatású képviselője Dugonics András, Szeged fia. Az ő útját azonban nemcsak a szegedi környezet, hanem a piarista művelődési eszmény is előkészíti, őbenne a szegedi hagyomány egyszerre válik forrássá és programmá. Csak emlékeztetünk Révai Miklós alakjára : a magyar nyelvtudomány egyik legnagyobb mesterének, a nyelvtörténeti szemlélet megalapítójának szegedi diákságára, a szegedi környezet eszméitető élményére. 4 Az iskola helyi úttörője alighanem Fiala Jakab (1697—1738), aki „Szegedis" c. latin eposzában 5 Vergilius ihletében költi meg a Város keletkezésének történetét. Az 1 Ez a kutatástörténeti áttekintés nem törekedik lexikális teljességre, a felsorolások hiánytalanságára. Csak azokat az egyéniségeket és alkotásokat, munkálatokat és feladatokat mutatjuk be, akik, illetőleg amelyek megítélésünk szerint elvi vagy dokumentatív szempontból jelentősebbek, s egyúttal alkalmasak Szeged néprajzi vizsgálatának, népéletének akár jellegzetes helyi vonásairól, akár országos összefüggéseiről, hatásairól, akár belső fejlődéséről és öneszméletéről tanúságot tenni. Részletes előadásunk során majd számos jeles szerzőre és jelentős műre hivatkozunk még, akikre, illetőleg amelyekre történeti áttekintésünkben nem kerülhetett sor. 2 Ehhez a folyamathoz alapvető Vedres I., Tanátsháza.; Reizner J., Szeged története. I— IV; Bálint S., Szeged városa. 44—83: Vö. még Vincze S., Szeged város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében. Baja 1942; Anekdotikus adatok Czímer K., A szegedi belvárosi Kaszinó százéves története. 1829—1929. Szeged 1929; Tápay-Szabó G„ Szeged erkölcsei a XVIII. században. Gyoma 1933. 3 Még mindig a legjobb Horváth J., A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. Bp. 1927. 4 Csaplár В., Révai Miklós és kora. I— IV. Bp. 1881—1889. A szegedi barokk művelődés történetére nézve is forrásértékű munka. 5 Ars Orandí cum Szegedidos Libris Quatuor. Budae 1735. A mű a legnagyobb könyvritkaságok közé tartozik. A Város önmagát, szellemi múltját tisztelné meg az új kiadásával. Máig legjobb 7
