A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Bálint Sándor: Az égitestek és természeti jelenségek szegedi hagyományvilága

olvasásaikat így kezdték: dicsértessék a Nap járása, dicsértessék a fényös Nap, dicsértessék a ragyogó napsugár. Sándorfalvi, gyevi szójárás szerint nap alatt van már az a lány, aki kiszemelt menyasszonya valakinek. A régi gyevi gazdák igyekeztek, hogy még napkölte előtt kiérjenek búzát vetni. Amikor a Nap éppen feljött, a vetnivaló búzával telt zsákokat oda szokták ütögetni a földhöz. A Napot tréfás városi szójárás szerint minden áldott hajnalban tótok, másként oláhok tolják nagy rudakkal a helyére. Ha fényesen süt, akkor meg az oláh asszonyok sikálták ki (Tápé).

11 A Nap főkel, halad, delel az égen, süt, forró nyárban hét ágra süt, ha kis nyári felhő takarja el : kupakol, este áldozik, leáldozik, fahögybe ér, tréfásan vajasára ér. Másként a térváriak szerint : oda jár mán a nap, ahun a kúdús a vajjal elbukott. Szőregi változata: ott mén mán a nap, ahun a kúdús a vajat elöntötte. Mondai hátteréről a csillagoknál esik szó. Öregek között élő hiedelem, hogy a Napra csak azt szabad mondani, hogy leáldozik, azt nem, hogy lëmén. A Nap ennek hallatára azt mondja: eredj të le a pokol fenekire.,

12 Napáldozat, napszállat, naplemönt, naphajlat, alkunyat, tápaiasan napáldozás után öregek szerint már nem jó a házból semmit kiadni, mert különösen a gyereknek elvész az álma. Hajdani szőregiek szerint a napáldozat szent óra : ilyenkor nem jó enni, vacsorálni, lovat ellátni.

13 A leáldozó Napot Kálmány temesközi hallomása szerint a mókus eszi meg. A tordaiak viszont úgy tudják, hogy a Napot cigánygyerekek húzzák le az égről.

14 Ahogy a pap felmutatja a szent ostyát, éppúgy fénylik a Nap is a világnak. A Napkelet fáján van az oltára, ott áldozik. Világbíró Nagy Sándor a világ végén meg akarta nézni. Az ördögöket megnézhette, de a Napkelet fáját mégsem láthatta, mert Isten nem engedte. Akkor igen, ha az asszonyállatoktól tisztán tartja magát. Ott, ahol a Nap jár, tenger van, ott áll a Napfája is. Sándor csak bement és a fát megölelte, megcsókolta. Megkérdezte tőle: hazajut-e még. A szentséges fa azt jövendölte neki, hogy esztendő múlva meghal. Az gyilkolja meg, akiben legjobban bízik.

15 A markaláb, másként markoláb a Napot és a Holdat eszi és ezzel okozza a nap- és holdfogyatkozást. Amikor a világosságot megemészti, lassan újra kiadja. A markaláb olyan, mint a papagáj, és a Napkelet fáján tartózkodik. Ha napfogyatkozás idején a markalábmadár körmével nem tartaná a Nap koszorúját,a hajdani szőregiek szerint leesne az égről.

16 Diószegi Vilmos a markaláb eredetével, elterjedésével foglalkozva

17 az itt sorolt régebbi adalékok mellett idézi Péter Lászlóné szőregi anyaggyűjtését is. Ebből kiderül, hogy a hiedelemre máig hasonló értelemben emlékeznek: a markaláb eszi a Napot és a Holdat, más magyarázat szerint árnyékot vet rájuk.

18 11 EA. 2810. A hagyományt tréfás hangsúlyozással Tömörkény is többször emlegeti. 12 EA. 2810. Magyarszentmárton. 18 EA. 2810. 14 EA. 2810. 15 EA. 2810. 16 Kálmány L., Mythológiai nyomok a magyar nép nyelvében és szokásaiban. A Hold nyelvhagyományainkban. Bp. 1887. 17 Diószegi V., A palóc etnokulturális csoport határa és kirajzásai. Az égitestet evő mitikus lény, a markoláb elterjedtségének tanulságai. Népi Kultúra, Népi Társadalom I. (1968), 217—251. 18 A markaláb etnokulturális elemzése során Diószegi a szegedi táj jellemző adalékait is megvizsgálja és palóc eredetűnek találja. Szerinte azok a jász, illetőleg palóc rajok adták át népünknek, amelyek az Alföld újjátelepülésével szomszédságunkban kerültek. Mi főképpen a dokumentációra 79