A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Bálint Sándor: Az égitestek és természeti jelenségek szegedi hagyományvilága

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974—75/1 AZ ÉGITESTEK ÉS TERMÉSZETI JELENSÉGEK SZEGEDI HAGYOMÁNYVILÁGA* BÁLINT SÁNDOR (Szeged) A természet, nagytermészet, vagyis a természeti világ, világegyetem a tételes vallás mellett archaikus tisztelettel, megilletődéssel tölti el a szegedi táj emberét is, amint ez szólásaiban, szimbólumaiban, mondáiban és mesei világképében is kifejezésre jut. Jellemző, hogy öregek szintén a természet szóval illetik a férfi spermáját is.

1 Ebben valahogyan a létnek a természettel való naiv-költői azonosítása, összefüggése csillan meg. A NAP, HOLD, CSILLAGOK A természet legcsodálatosabb alkotása, szinte föltétele népünk szemében is a Nap: a fénynek és melegnek éltető, oltalmazó forrása. „A régi szegedi nép háza

2 — írja Kovács János — mindig napkelet felé tekintett, és ágyát is úgy helyezte el, hogy annak fejtől való része^ kelet felé irányuljon, és így soha nem feküdt le másképp, mint fejjel napkelet felé. Epp ezen ősi szokáshoz való ragaszkodás okozta, hogy Szegeden mindenki arra törekedett, hogy házának homlokzata a fölkelő nap felé fordultan építtessék. " Ezért került tehát házának homlokzatára, kapujára, vízimalmokra, kemencék előtéjére a napsugár. E díszítésnek egyházi barokk fogalmazása is az archaikus napkultusz továbbélése.

3 A Nap hajdani tisztelettudó szőregi megszólítása: napapàmï A Föld : fődanyám. Tömörkény említi, hogy a régi szegedi emberek ,,kalapot szoktak előtte emelni szép, tiszta és kedves hajnalokon."

5 Felsőtanyán így szólnak oda a Napnak: jó röggelt adjon Isten! A betegséget régebben a hajnalnak ajánlották, hogy mulassza el. Jellemző az a Kálmánytól Magyarszentmártonban megörökített sátánűző, amelyben archaikus népi és egyházi szimbolika vegyül egymással: * A szegedi táj megjelenésre váró néprajzi monográfiájának önálló fejezete. 1 így a boszorkánypörökben, Koncz Sára vallomásában is. 1728. „Számtalanszor közösködött az ördöggel. Szintén olyan magva van neki, mint a világi embernek, de még attul teherbe nem esett... Az természet szintén így elmegy mind az gonosztul, mind az fatenstul." Reizner János, Szeged története. IV. Szeged 1900, 400. 2 Kovács /., Szeged és népe. Szeged 1901, 345. 3 Bővebben Bálint S. Sacra Hungária. Kassa 1944, 70. Itt említjük meg, hogy ahol forrásranem utalunk, ott a magunk gyűjtéséből merítünk, főleg a húszas évekből. A korábbi gyűjtőkre való hivatkozás olyankor el is marad, ha a megörökített adatot még mi is hallottuk. 4 EA. ( = Etimológiai Adattár) 28l0,Kálmány Lajos kéziratban maradt gyűjtése. 5 Tömörkény L, A kraszniki csata. Budapest 1960, 113. 77