A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Felföldi László: Írásos dokumentumok egy mezőváros tánckultúrájáról

Adatok híjján kissé elszigetelten áll Makó táncéletében T. J. által zongorára írt „Makói csárdás." A Szabó Ervin könyvtár (ahol a kotta eredetijét őrzik) adatai szerint az 1850-es évekből származik, s így mint a múlt századi makói tánczene egyik dokumentumát, érdemesnek tartjuk e dolgozatban közölni (3-4. kép). A „Makói csárdás" a gazdag múlt századi csárdás-irodalom egy viszonylag régies, a népzenéhez közelálló darabja. Első dallama az egyik legkorábbi — új stílusra utaló — történeti dallam változata (Prussiásnakkirálya... Kodály Zoltán. : Magyar népzene. 1960, 40-41.), a másik dallam pedig a „Nem vagyok én senkinek sem adósa..." kezdetű szöveggel elterjedt régies népdal, mely Kodály feldolgozásából Kállai kettős néven ismert, és a 18. századtól kezdve sokféle feljegyzésben megta- 3 Az i

8

5

0es évekből származó „Makói csárdás" lálható. kottájának címlapja Ifj. Palugyay Imre „Békés-Csanád, Csongrád és Hont vármegyék leírása" című 1855-ben Pesten kiadott könyvében a makói és a Makó környéki magyarok mulatsági táncáról így ír: „Tánczok közül a magyaroknál először a lassú magyar szabadon, vagy összeölelkezve, utána valamivel sebesebb, végre a legnagyobb lejtésű csárdás (kiemelés tőlem F. L.) következik. Ez utóbbit az egymást szorosan összefűző párok szenvedélyesen lejtik, s a kályha körül helyet foglalt barna zenészekhez intézett „három a táncz", "hogy is volt csak", „hol hagytad el?" kiáltások között, egymás után gyakran ismételtetik, míg végképp ki nem fáradnak."

18 Az e cikkben bemutatott kotta és ifj. Palugyay Imre táncleírása a nemesi és polgári körökben ható nemzeti tánc-kultusz hiteles dokumentumai. Bármennyire is romantikus hangvételűek és részletekben szegények, mégis pontos emlékei Makó tánckultúrájának ifj. Palugyay disznótorról és lakodalomról írt feljegyzései említett könyvének „Népjellem és Népszokások" című fejezetében: „A népszokások közül a magyar természeténél azonos vendégszeretetnél fogva legelső helyen kell felemlítenünk az ún. disznó-torokat, mellyek téli hónapokban Makón és az egész környéken nagy divatban vannak. A házigazda, midőn sertést öl, összehívja rokonait, ismerőseit és nagyszerű estebédet rendez, melyek főalkatrésze a sertéshúsból készült mindennemű eledel; az étkezést legtöbbnyire 18 ifj. Palugyay L, Békés-Csanád, Csongrád és Hont vármegyék leírása. Pest, 1855. 80. 71