A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Tóth Ferenc: A makói rév és híd

tanácsos javaslatára elhatározták, hogy mintegy 30 cölöpből álló cölöpsort vernek le az alátámasztó szerkezet alá és 90 m

3 kőtöltést készítenek. Mindez erős feliszapolást fog okozni, így a szovjet hídépítők irányításával készült pilotázás megszilárdul és további süllyedése megszűnik. A provizórikus fahíd védelmére 1945. augusztusában a Folyammérnöki Hivatal megtervezi a három felállítandó jégtörőt. A vasúti híd rekonstrukciójára is igen hamar sor kerül. Kiss András rozsnyói lakos, aki 1945-ben átmenetileg Makón lakik, írásban ajánlatot tesz január 8-án, hogy 20 ezer pengőért statikailag kifogástalan állapotba hozná a vasúti hidat.

88 Másnap Kotormán Antal indítványozza a híd kiemelését, nehogy a jégzajlás összezúzza. A polgármester felhívására 1945. áprilisában kezdenek hozzá a kiemeléshez és július 4-én adják át a forgalomnak.

89 Egyelőre egy pár személyvonat közlekedik: Makóról indul 10 órakor, Szegedre érkezik 11,37-kor, Szegedről indul 12,30-kor, Makóra érkezik 14,07-kor.

90 Az országban ez volt az első híd, amelyet — polgári erőből — véglegesen helyreállítottak. Államosítás Annak idején a szeged-nagyszebeni út építésekor a város magára vállalta a a helység szélétől a hídig az útépítést és magának a hídnak a költségeit is. Ezt követően az út állami kezelésbe ment át, de az út tartozéka, a híd továbbra is a városé maradt. Ez a kettősség semmiesetre sem szerencsés, de a város érdeke ezt így kívánta. Az államosítás gondolata először az 1923. november 21-i képviselőtestületi ülésen vetődött föl. A vasúttársaság röviddel ezelőtt nyilatkozott a híd visszaadásáról, ami azt jelentette, hogy a fahíd fenntarásának költségeit a városnak kell fedezni. Verdán Endre vetette fel először, hogy a fenntartás nehéz terhétől mentesüljön a város, állami kezelésbe kellene felajánlani. Ezt akkor nem egy honatya a város javainak elkótyavetyéléseként fogta fel.

91 Nikeszki polgármester valamivel később a minisztériumban próbált eljárni, de ott 1925. márciusában kijelentették, hogy az állam nem szívesen, csak kényszerből venné át a hidat, ha a város végképp nem tudja vállalni a fenntartását. A tulajdonjog átvételéért semminemű térítést nem fizethet és egy új vashíd építési költségére szintén nincs anyagi fedezete. így tehát — mint a fahíd verésekor — most az acélhíd megvalósításakor is a városnak kell áldozatot hozni, mert a helybeliek közvetlen érdeke ezt kívánta.

92 A felrobbantott híd provizórikus helyreállítása állandó gondot okozott, valahányszor egy nagyobb jármű áthaladt rajta, ékelni kellett a hidat, ez pedig megkívánta, hogy egy ács állandó ügyeleti szolgálatot tartson. A városi képviselőtestület 1945. szeptember 10-i ülése határozott a híd átadásáról. Kiss Imre polgármester a Közlekedésügyi Miniszterhez fordult, aki az alábbi kikötésekkel hajlandó az átvételt elrendelni : 1. A város révjogát az államkincstár nem válthajta meg, 2. az átadás után az állam a hídon nem fog vámot szedni, 3. a jelenleg folyó és az átadásig még felmerülő helyreállítási költségek 80%-át az államkincstár Makó városának megtéríti, 88 MVL Polgármesteri iratok 1945. 333. 89 MVL Polgármesteri iratok 1945. 4995. 90 Makói Népújság 1945. július 4. 91 MVLkgy. jzk. 1923. 92 Makói Friss Újság 1925. március 8. 54