A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)
T. Knotik Márta: Tafelchenartig gewebene Textilreste
is köteget alkotnak, melyek száma nem olvasható le tisztán. Az látszik azonban, hogy egy láncfonal két vetüléken halad át a szövet színén és fonákján. így pedig négy fonalnak kell alkotnia egy köteget. Ez a szövet selyemből készült és láncsűrűsége az előző vászonénak kétszerese, 20x4, azaz 80/cm, vetüléksűrűsége 15/cm. Egy másik lelet (38) három, kettős liliom alakú és három kerek fémdíszében a szögecselés körül maradtak meg egészen kicsi felületű textil darabkák. Ezek az eddig leírtakkal azonos felületet mutatnak. A 42. sz. sír textíliájának szövéstechnikája ugyanaz, mint az előző sír vásznáé, az ún. táblácskás szövés, csupán anyagban és finomságban különböznek egymástól. Anyaga selyem, melynek sűrűsége kétszerese a vászonszalagénál. Ez is az öv szélességében készülhetett, mely ez esetben lem széles selyemszalag. Mindkét sír textíliáinak szokatlan előállítási módszerére, az ún. táblácskás szalagszövésre Endrei Walter 8 , lektori véleményében hívta fel a figyelmemet. A szokványos szövési módszertől gyökeresen eltérő technikának magyarországi ismeretére leletanyag nélkül is következtetett. Tudomásunk szerint tehát ezek a XIV-XV. századi táblácskás szövésű szalag-töredékek ez idő szerint ezen technika első magyarországi előfordulásai. Ópusztaszer к kápolnai erdő: о 38. sír 1. L L Z z s s 40 12 + 38. sír 2. L L z z s s 40 12 + 38. sír 5. ьа L L z z s s 40 12 + ч а L L z z s — —• — — szórvány а L L z z s s 40 12 + 42. sír 13. § 'S S S s 80 15 + 42. sír 34. S S — — s — 80 15 + 42. sír 38. *5 ej S S — — s — 80 15 + TAFELCHENARTIG GEWEBTE TEXTILRESTE von Márta T. Knotik Die Verfasserin führte eine Untersuchung von Riemenbandresten durch, die aus zwei Gräbern im Walde Ópusztaszer-Kápolna vorgekommen sind. In beiden Gräbern blieben die Webereste im Schutze des Metallgeschlags vom Riemen erhalten. Die bei dem Leinenband des Grabes Nr. 38 gebrauchten Flachsfäden wurden in Richtung Z gezwirnt, ihre Zusammenfilierung zeigt aber eine Richtung S. Die Dichtigkeit der Kettfäden dieses Bandes ist 40/Zentimeter, die des Webereinschlages aber 15/Zentimeter. Breite: 2 Zentimeter. Das andere Riemenbandreste aus Seiden hat eine Breite von einem Zentimeter. Beide Riemenbandreste erzeigen die sog. „tafeichenartige Weberei". Diese alte Webtechnik wurde von Walter Endrei i. J. 1974 publiziert. Auf Grund seiner Beobachtungen sind die hier veröffentlichten Riemenbandreste in das 14. bis 15. Jahrhundert datierbar, was zugleich unseres Wissens das erste ungarländische Vorkommen dieser alten Webtechnik bedeutet. 198. 378 Endrei W„ Kiveszettnek tartott ősi textiltechnikai módszerek. Magyar Textiltechnika 1974/4,
