A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Horváth Ferenc: Szer plébániatemploma és a település középkori története

Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974—75/1 SZER PLÉBÁNIATEMPLOMA ÉS A TELEPÜLÉS KÖZÉPKORI TÖRTÉNETE* HORVÁTH FERENC (Szeged, JATE, Ókortörténeti és Régészeti Tanszék) A FELTÁRÁS ELŐZMÉNYEI ÉS MENETE Ópusztaszer

1 határában, az egykori szeri monostor romjaitól mintegy 800 méternyire délkeletre, egy természetes magaslaton a múlt században még állt a középkori Szer plébániatemplomának nyugati homlokfala, s az északi fal csonkja. A helybeliek a területet Kápolnai-tábla, Kápolnarét, illetve Kápolnai erdő néven ismerik.

2 Talán a helyismeret hiányával magyarázható, hogy a romok — az egyébként alapos kutató, Pusztaszer első monográfusa — Hornyik János figyelmét elkerülték. „Az elpusztult Szer helységnek most már semmi nyoma vagy maradványa nem észlelhető; csak gyanítani lehet, hogy az apátság omladékai közelében létező emelkedett részen lehetett valaha..." — írta 1865-ben.

3 Alapos a gyanú, hogy az akkor közölt két rajz egyike a képaláírás ellenére nem a monostor, hanem a plébániatemplom romjait ábrázolja

4 (1. ábra). * A dolgozat régészeti részét Kozák Károly, történeti anyagát Kristó Gyula bírálta. Tanácsaikért ezúton is köszönetemet fejezem ki. A kéziratot 1975. augusztus 1-én zártam le. 1 1973 előtt Sövényháza község, mely a múlt század második felében jött létre a környékbeli Pallavicini birtokok közigazgatási központjaként, az előzőleg Algyőtől ÉNy-ra kialakult Sövényháza nevű település adminisztratív áttelepítése révén. A középkori eredetű Sövényházát a XVIII—

XIX. századi térképek is az említett körzetben jelölik (Kaltschmidt Á., 1947; Reizner J., Szeged története, I. Szeged, 1899. térképmelléklet 1827-ből stb.), ahol a település helyét az említett térképek egybevetésével Saliga László azonosította. 1764-ben a pusztaszeri birtokokat Kecskemét vette zálogba. A tulajdonjog 1803-ban a Pallaviciniek kezébe került, s Kecskemét város a „Felső-pusztaszeri" — részt kapta, ahol a múlt század folyamán alakult ki a ma is Pusztaszer nevet viselő község. Az ettől 12 km-re Dk-re levő Szermonostor romjai közelében jött létre — ugyancsak a múlt században — a Pusztaszeri major, mely jelenleg Ópusztaszer községhez tartozik. 2 Inczefi G., Sövényháza és vidékének földrajzi nevei. A Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve. Szeged, 1958. 110. 3 Hornyik /., Pusztaszer, a honalapító magyar nemzet első törvényhozási közgyűlése színhelyének története. Kecskemét, 1865. 91. 4 A Vasárnapi Újság 1861. 48. sz. 568. oldalán közölt két rajz 1816 és 1861-ből. Ugyanezeket közli Hornyik J. i. m., az 1816-os évszámot 1836-ra módosítva. Mindkét ábrázoláson a félköríves kapuáttörés fölött csúcsíves ablak látszik! Ismerve azonban a monostorromok 1832 és 1882-ből származó (Göndöcs В., Pusztaszer és az évezredes ünnepély. Bp., 1883.) valóban hiteles ábrázolásait s a később készült fényképeket (Győrffy Gy., Pusztaszer. Műemlékvédelem. 1959. III. évf. IV. sz. 139—199.), kétséget kizáróan leszögezhetjük, hogy az ábrázolt falmaradványon sohasem lehetett csúcsíves ablak. 1882-ben Rómer F. is felfigyelt arra, hogy a szóbanforgó rajzok nem lehetnek a monostorromok pontos ábrázolásai (Göndöcs В., i. m. 44.). Néhány utalás azonban kétségtelen arra mutat, hogy a múlt században valóban léteztek Pusztaszeren gótikus épületromok: „Ecclesiam ex idea gothica magnifiée olim structam vei rudera loquuntur" (Damiani Fuxhoffer benedictini Pannonii Monasteriologiae Regni Hungáriáé libri duo totidem et auxit Maurus Czinár. IL Pestini, 1860. 232.), s az 1836-os ábrázolással kapcsolatban:,, ... van kezemnél más hiteles baráti kéz által készült rajz is, mely hasonlólag olyat tanúsít." (C. B. G., Nyílt levél a „Magyar Sión" szerkesztőjéhez. Magyar Sión, V. 1867. 252.). E gótikus templomrom viszont csak a plébániatemplom utolsó, gótikus periódusa nyugati homlokfala lehetett, melynek a feltárás során megismert méretei az 1836-os rajzon szereplő fal arányaival jól egyeznek. Mivel e romokat Hornyik J. nem ismerte, az 1836-os rajzot — a monostor ábrázolásának tartva — alapul használtatta a Szűcs I. által 1865-ben 343