A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Jakab Béla: Avarkori sírok tojáshéjleleteinek tanúságtétele

területéről származó darabokon (VI. t. 1.). A nagyobb méretű darabok közt kéthárom héjdarabon kráteres mamiiiák láthatók. Olyan is van, amelyen az ép és kráteres mamiiiák regiójának közös határterületét láthatjuk (VI. t. 2.). Héjvastagság 0,27—0,31 mm. Szeged-Makkoserdő 221. sír A leletanyag 10—14 különálló és 3—4 földgöröngybe foglalt héjrészből áll. A legnagyobbnak a mérete 25 X 20 mm. Külső felületük a libatojás redőzöttségét mutatja. Nyári lúd (Anser anser) tojásának maradványai. A kutikula nagyobb részen megmaradt. Pórusnyílások többnyire kitöredezettek. Belső felületükön általában kráteresek a mamiiiák. A krátercsoportokat reszorbciós árkok választják el egymástól (V. t. 8.). Egy 13,4 x 11,2 mm-es téglalap alakú, kissé hajlott darab felső peremén a mamiiiák épek, a többi részén kráteresek. A sablonnak használt tojáson jól ráilleszthető a légkamra-zóna határterületére. Héjvastagságuk 0,56—0,58 mm. Csengele-Feketehalom 83. sír Sok apró héjdarabból álló lelet. 10—20 mm nagyságúak. Felület a többségüknél ép, mézgás anyaggal bevont. Pórusok sűrűn állnak, tűszúrásszerű nyílásokkal. A héj redőzöttsége tyúktojást jellemzően bőrszerű. Néhány darabon a külső felület kitöredezett, a belső felület kopott. Feltűnő, hogy a héjdarabok többségénél a mamiiiák épek és csak kevesebb darabon kráteresek, (VI. t. 3—4.). Valószínűleg nem egy tyúktojásból (Gallus domesticus) adódik a lelet anyaga. Héjvastagság: 0,26—0,36 mm. Csengele-Feketehalom 103. sír 20x15 mm méretű és ennél kisebb héjdarabokból áll a leletanyag. Némelyik mézgás bevonatú, főleg a belső felületen. A külső felület elég ép. Redőzete durva, szögletesen rücskös. Ahol megmaradt a kutikula, ott ez a külső hártya a redők darabosságát letompítja, de még így sem oly bőrszerű redőzette, mint más lúdtojásnál ezt látjuk. Pórusok részben kitöredezettek. Belső felületen a mamiiiák kráteresek. Kráterek csoportjait reszorbciós árkok választják el egymástól (VI. t. 5.). A kráteres mamiiiák közt esetleg szigetszerűen néhány ép mamilla is mutatkozik. A leletanyagnak csak egy darabján találunk dominálólag ép mamiiiákat. Mint már céloztunk rá, a héjdarabok nyári lúd (Anser anser) tojásának maradványai. Héjvastagságuk 0,51— 0,56 mm. Deszk „H" 12. sír 30—35 héjdarabból áll a leletanyag. 15x15 mm-es köztük a legnagyobb méretű. Fehér márványos felületűek. Csak a kutika maradványa ad némely részen sárgásbarna színezetet a felületnek. Sűrűn álló pórusok markánsan tűszúrásszerűek vagy néhány darabon rövid hasítékszerűek és különösen markánsak. A belső felületen a mamillák egyenletesen tömötten állnak, fehér márványos színezetűek. A héjdarabok tyúktojás (Gallus domesticus) maradványai. Érdekességük, hogy minden darabon ép mamiiiákat látunk. Héjvastagságuk 0,31—0,33 mm. Vedresháza 19. sír 14 x 12,5 mm méretű és öt ennél kisebb héjdarab. Felületük barnás színű, elég sértetlen. Némelyiken a kutikula maradványa is látható. Pórusok tűszúrásszerűek. A legnagyobb méretű darab kissé hajlottak, pórusok rajta sűrűbben állnak és markánsabbak. Ugyanennek belső felületén ép mamiiiákat látunk. Kréteres mamillák két héjdarabon láthatók. A lelet tyúktojásból (Gallus domesticus) származik. A héjdarabok vastagsága : 0,28—0,29 mm.