A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Jakab Béla: Avarkori sírok tojáshéjleleteinek tanúságtétele

keit csak egy-két darabon láthatjuk (IV. t. 8.), többségüknél kráteres mamiiiákat mutat (V. t. 1.). A héjvastagság: 0,26—0,28 mm. Tyúktojás (Gallus domesticus) héjmaradványai. Fehértó „A" 359. sír Apró törmelékdarabokból álló lelet. Négy darab éri csak el a kb. 10 mm

2 nagyságot. Külső felületük világos cserépsárga színű. Kutikula maradványa itt-ott barnás színnel látszik. Pórusok tűszúrásszerűek, többségük kitöredezett. Belső felület lekopott peremű, kráteres mamiiiákat mutat (V. t. 2.). Héjvastagság: 0,29—0,35 mm. Tyúktojás (Gallus domesticus) héjmaradványai. Fehértó „B" 70 .sír Nyári lúd (Anser anser) tojásának héj maradványai. 23,4x14,2 mm, 16,5x13,5 mm és 18,5x 12,5 mm a nagyobb héjdarabok mérete. A többi mind kisebb. Felületük barnás-szürkés, piszkos nyersgumi színű. Mézgás, lakkszerű anyaggal kezelt héjdarabok. A bevonat a kitöredezett felületeket is befedi, tehát a feltárás után kerülhetett rájuk. A felület redőzöttsége egyenletes és nem durva. Pórusok nem tűnnek szemünkbe. A belső felület a hajlottabb darabokon ép mamillájú. A mamillafejecskék sorokban vagy csoportosan helyezkednek el (V. t. 4.). A kevésbé hajtott héjdarabok mamiiiái kráteresek. Reszorbciós árok csak itt-ott és rövid (V. t. 3.). Héjvastagság: 0,54—0,57 mm. Fehértó „B" 79. sír A leletanyag nagyobb méretű darabjai : 32,6 X 25,4 mm-es, az ekvatoriális régió darabja, a 34,8 X 16,7 mm-es hegyes vég felé elnyúló darab, a 23,1 X 17,7 mm-es darab, szintén a szélessgéi tengely alatti régióból, továbbá a hét oldallal határolt 20 X 17 mm méretű héjtöredék és végül a legkisebb, a 13,6 X 8 mm-es, rombusz alakú darab. Felületük bőrszerűen redőzött, fényes, mert ezek is mézgás anyaggal bevont darabok. Kutikulának csak piciny maradványai figyelhetők meg, barna színnel. Különben a felület olajbarnás, zöldesszürke színű. A pórusok több helyen inkább csak sejthetők. Zavar a mézgás bevonat. A belső felület szürkésbarna, vagy vörösbarna színű. A legnagyobb méretű héjrészen és a rombusz alakú darabkán szépen láthatók a kráteres mamiiiák, bár a mézgás bevonat részben eltömíti a krátereket és azok az ép mamiiiák benyomását keltik (V. t. 5.). A többi darabon a kráteres mamiiiák kopottak, elmosódottak (V. t. 6.). Viszont a hét oldalú és szögű héjdarab barnásán színeződött belső felületének nagyobb részén ép mamiiiákat látunk, a kisebb részen pedig roncsolódottak és kráteresek a mamiiiák (V. t. 7.). A héjdarabok a nyári lúd (Anser anser) tojásának darabjai. Héjvastagság: 0,68—0,47 mm. A szélső értékek nagy distanciája is mutatja, hogy a héjdarabokon erős kopások, roncsolódások vannak. Jelen leletanyagnál a belső felület a kopottabb, roncsolódottabb. Az említett héjdarabokon kívül a lelet még hat kisebb darabot is tartalmaz. Szeged-Makkoserdő 51. sír Tyúktojásból származó (Gallus domesticus) kb. 14 héjdarabka. A legnagyobb kb. ÍOX 10 mm méretű. Az eléggé ép felületekről a kutikula teljesen hiányzik. A szivacsos réteg a pórusnyílásoknál néhol kitöredezett. A redőzöttség a tyúktojás felületi struktúráját mutatja. Ezek a héjdarabok is kezeltek lakkszerű mézgás anyaggal. A belső felületen ép mamiiiákat láthatunk a hajlottabb, feltételezhetően a légkamra VI. tábla. 1—4. Tyúktojás héjdarabjai. 1—2. Szeged-Makkoserdő 51. sírból. 2. Ép és kráteres mamillák határterületéről. 3—4. Csengele-Feketehalom 83. sírból. 5. Csengele-Feketehalom 103. sírból nyári lúd tojásának kráteres mamillacsoportjai. 6—8. Tyúktojás héjmaradványai a DorozsmaHármashatár 10. sírból. 6. Máló szivacsos réteg, pórusnyílásokkal. 7. Mamiiiák határterületről. 8. Ekvatoriális régió kráteres mamiilói. (Fotó II—

VI. tábla: Jakab Béla—Toppantó Istvánné. Nagyítás kb. 40-szeres). 338