A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Trogmayer Ottó: Über einige bronzezeitliche Bestattungsbräuche in der Maros-Gegend

A temetőtérképet elemezve feltűnt, hogy sírcsoportok alakultak ki, ezek a sírcsoportok különböző tájolásúak. A csoportokon belül különböző fokon zsugorított vázakat találunk. A zsugorítás foka annyira változó, hogy mérlegelnünk kell annak lehetőségét: hagyományos értelemben vett zsugorított temetkezésekről kell-e beszélnünk. Már az ásatás során feltűnt, hogy a vázak túlnyomó többsége olyan helyzetben fekszik, mintha a halottat egyszerűen bedobták volna a sírba. Ennek ellentmond a mellékletek gondos elhelyezése, valamint a csoportokon belüli egységes tájolás. A Maros vidék kora- és középbronzkori temetőinél megfigyelt halotti szokások alapján feltételezzük, hogy az elhunytakat közvetlenül a halál beállta után zsugorított helyzetbe hozták, vagy pedig a temetést a halál beállta után több nappal végezték el, amikor a hullamerevség már feloldódott. A tápéi temető esetében arra kell gondolnunk, hogy a szabálytalan helyzetben fekvő csontvázak a halál után beállott merevség állapotában kerültek a sírba. A temetést tehát minél rövidebb idő alatt le kellett bonyolítaniok. Ez ad magyarázatot a többiektől eltérő, nyújtott helyzetben fekvő vázak megjelenésére is. A későbronzkor területén megjelenő halomsíros kultúra népe tehát újfajta temetkezési szokásokat hoz magával, melyek lényegesen különböznek az itt talált alapnépesség szokásaitól. Farkas Gyula antropológiai módszerekkel elemezte a különböző tájolású sírcsoportokat és rokonsági jegyek alapján feltételezte, hogy családi csoportokról van szó

10

. Ez az elképzelés megfelel a halomsíros kultúrát megelőző középeurópai kör ama szokásának, amikor egy halom alatt több egyén sírját találják, természetesen különböző időszakokban eltemetve. Nyilvánvaló, hogy ez a szokás jelenik meg a halomsíros kultúra köznépénél, ebben az időszakban már általánossá válva. A korai és középsőbronzkor sírsorainak esetleges társadalmi egységekre bontását is csak a rokonsági jegyek antropológiai módszerekkel történő elemzése alapján várhatjuk. ÜBER EINIGE BRONZEZEITLICHE BESTATTUNGSBRÄUCHE IN DER MAROS-GEGEND von Ottó Trogmayer Mehr als 40 Jahre vorher erschien die Publikation J. Banners, in der er als erster das Thema zusammengefasst hatte. Die eingehende Analyse aber der Gräberfelder wird erst diesmal vollgeführt. Zur Analyse brauchte Verf. die auf Grund der Ausgrabungen der 30-er Jahre entworfenen Skizze. Es wurde bewiesen, dass in den zwei Perioden der Bronzezeit zwei verschiedene Bestattungsarten abgegrenzt werden können. In der frühen und mittleren Bronzezeit der Maros-Kultur befinden sich die Gräber reihenartig, gewöhnlich von nord-südlicher Richtung. Die Männergräber waren von nord-südlicher Orientierung, die Freuengräber waren aber süd-nördlich orientiert. Die Skelette befanden sich regelmässig in Höckerstellung, die Männer auf die linke Seite, die Frauen aber auf die rechte Seite gelegt. Diese konsequente Bestattungsart erlaubt die Annahme, dass das Ethnikum der Óbéba-Pitvaros-Periode mit dem des Mokrin-Deszk-Szőreg Zeitabschnitts in enger genetischer Verbindung gestehen wäre. Zu Beginn der späten Bronzezeit wurde der bisherig strenge Ritus mit dem Erscheinen eines neuen Ethnikums durch weniger gebundene Bestattungsarten aufgelöst. In der Hügelgräberkultur befinden sich die Gräber der kleineren gesellschaftlichen (familiären?) Einheitungen in derselben Lage. 10 Farkas, Gy.

—Lipták, P., Anthropologische Auswertung des bronzezeitlichen Gräberfeldes bei Tápé. in: Trogmayer, i. m. FAH. 233. 21 Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 321