A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Péter László: A Hunyadi János sugárút története

közepéig különféle elnevezésű katonai parancsnokságok működtek (1919 elejétől 1920. március l-ig ott székelt a megszálló francia csapatok városparancsnoksága is), és vonzásukra egyre több katonatiszt költözött az utcába. A mostani Ady téri egyetem épülete 1912-ben a MÁV leszámoló hivatalának épült: ennek és a nagyállomásnak, a rendező pályaudvarnak vonzására az államvasutak sok dolgozója húzódott ide, majd Trianon után, amikor Szegedre, főként Alsóvárosra és a különféle vasutas telepekre (Hattyastelep, Gyula püspök telep) tömörültek a kicsiny, de biztos fizetésüket, állásukat féltő délvidéki vasutasok, beköltöztek a Szentháromság utcába is, sőt egyesületeik is itt találtak otthonra. A Bécsi körút sarkán levő 47. számú ház, a régi kocsma, a mai MÁV napköziotthonos óvoda adott helyet nemcsak az Alsóvárosi Iparoskörnek, hanem a Szegedi MÁV nyugdíjasok, Nyugbéresek és Kegydíjasok Egyesületének, a MÁV Szolgaszemélyzet Önsegélyző és Temetkezési Egyletének is. (Mindkét elnevezés társadalomtörténeti tanulságul) A húszas-harmincas években föltűnően megnőtt a nyugdíjasok és nyugdíjas özvegyek aránya az utca lakói között. Egy-egy ház is sajátos összetételűvé vált. A 4. számú majdnem kizárólag értelmiségiek (városi vezetők, katonatisztek), a 15. számú főként jogászok, bírók, a 22. számú egyetemi tanárok lakóhelye lett: mindezeket az építtető háztulajdonosok vonzották. A 9. sz. házban volt 1899-től Szeged három ún. gyertyámosi konviktusának egyike, „a magyar nyelvterjesztő intézet": délvidéki katolikus sváb leányok diákotthona, amely Trianon után Szent József fiúnevelő intézetként működött a fölszabadulás utánig. 1950-től néhány évig az Orvostudományi Egyetem kollégiuma volt; ma lakóház. Az utca jellegére az iskolanővérek említett zárdája és sokféle iskolája (elemi, polgári, ipari, tanítóképző) szintén rányomta bélyegét. Néhány más iskola tanítói, tanárai is laktak az utcában. Nemcsak a Víz előtt, hanem utána is, sőt még a fölszabadulás után is, sajátos iparként élt az utcában a szappanfőzés. A mai Ady, a régi Korcsolyázó tér, azaz a hajdani Csöpörke vizének közelsége miatt fejlődött ki a környéken a kékfestő, szappanfőző és gyertyamártó mesterség. A Szentháromság utcában az Ivánkovits család több tagja is jeleskedett ezekben: Albert (18. sz.), Gyula (23.), Ferenc (27.), Ez utóbbinak cégét vitte tovább 1947-ig (!) Prágai Sándor. Nagyobb ipari vagy kereskedelmi vállalkozás, vendéglő vagy szálloda sohasem volt az utcában. Az első világháború körüli években a 2. sz. sarki házban működött az Apolló mozi. A kisipar itt jellegzetesen szolgáltató ipar volt mindig: állandóan volt 2-3 borbély, szabó, varrónő, cipész, pék. A kereskedelmet főként kis szatócsüzletekjelentették; utóbb a régi polgári borkimérések helyett két-három sarki kocsma adott teret a mérsékelt élvezeteknek. 7. Az utca nevesebb lakóit érdemes név szerint is megemlíteni. A 2. sz. alatt lakott 1933 körül Miskolczy Dezső egyetemi tanár, az idegklinika igazgatója, Juhász Gyula kezelőorvosa, Állami-díjas orvostudós. A 4. sz. ház falán az 1926-tól haláláig ott alkotó Dinnyés Ferenc (1886—-1958) festőművész emlékét hirdeti a márványtábla. Ugyanitt lakott 1930-tól deportálásáig Vér György (1904—1944), a Délmagyarország művelt, kitűnő tollú munkatársa, Juhász Gyula és Móra Ferenc baráti körének a tagja. Szomorú társadalomtörténeti tanulság, hogy 1942-ben már nem újságíróként szerepel a címtárban, hanem tisztviselőként: az „őrségváltás" őt is elüldözte két évtizeden át kiválóan szolgált hivatásától. Egyébként korábban, a húszas években is ebben az utcában lakott: a 16. sz. alatt. 21