A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Dömötör János: Negyedszázados a Zentai Művésztelep

Sztojanovics-Sip: Kompozíció rik Pál homokfelületei, tőmondatos egyszerűségű sötét vonalai a népballadák tragikumát tárják elénk. Trumity Sztojan nyugtalan ecsetkezelése és élénk színei expreszszíven tolmácsolják a művész belső feszültségét, alkotói izgalmát. Szilágyi Gábor a sűrítő jelképiség kevéssel sokat mondó festője, tört napraforgói sorsélményt sugallnak. Vinkler Imre konkrét élményeit nagyvonalú oldott festőiséggel teremti újjá. A névsor természetesen nem teljes, de ebből is látszik a gazdag változatosság, a friss kísérletező kedv. A művek javarészében nemcsak az újra reagálás gyorsasága érezhető, hanem elismeréssel nyugtázható annak egyéni újjáteremtése és továbbfejlesztése is. A művészi szélesívűség mellett a Zentai Művésztelepen dolgozó alkotók országon belüli területi elhelyezkedése is szerteágazó, változatos képet mutat. A két Zentán élő művész mellett Jugoszlávia nyugati sarkából, Ljubjanából is érkezett ide képzőművész, de találkozunk a húsz év alatt szabadkai, belgrádi, zágrábi, újvidéki, pancsovai, becskereki meghívottakkal is. 251