A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Dömötör János: Negyedszázados a Zentai Művésztelep

szerű kiállítási teremmel is. A Művésztelep jelentőségét, a művészeti életben betöltött szerepét ennél nagyszerűbb, méltóbb tettel nem is lehetett volna kifejezésre juttatni. Ez a jó alaprajzú, változatos térelosztású, a korszerű világítástechnikát nagyszerűen alkalmazó helyiség otthont ad a művésztelepi alkotásoknak, és közkinccsé teszi az ottani munka művészi eredményeit. A két évtizedes munka magas szintű, országos társadalmi megbecsülését bizonyítja az ekkor elnyert „Vuk"-díj és a Művésztelepnek ugyancsak ekkor adományozott „Szabadság és Testvériség" érdemrend is. E rövid történeti áttekintés után indokolt szólnunk a miénktől eltérő jugoszláviai művésztelepek néhány szervezeti sajátosságáról. A mi központosított fenntartásunktól eltérően Jugoszláviában a városok, községek létesítik és tartják fenn a művésztelepeket. Ezek ügyeit társadalmi szervező bizottság intézi. Ez dönt a művészek meghívásáról is. A meghívás erkölcsi megbecsülést jelent, és nemcsak hivatalos, hanem közvetlen emberi kapcsolatot alakít ki a meghívott művész és a vendéglátó város között. A művészek ellátása ingyenes, de a kialakult szokás szerint nem jogi, hanem szívbéli, lelkiismereti kötelesség az ott alkotott művekből egyet-egyet a fenntartó városnak ajándékozni. Ebben a szervezési formában egyetlen aggály, hogy a művésztelepek anyagi ellátása a fenntartó város mindenkori pénzügyi helyzetének függvénye. Ezek után logikusan a zentai művésztelep tartalmi, művészeti fejlődésének áttekintése következik. Ács József a 20. évforduló alkalmából a Képes Ifjúság (1972. X. 18.) által közölt nyilatkozatában azt mondotta, hogy a Zentai Művésztelep eszmei kitörés volt a korábbi évek merev, tematikailag kötött és megjelenítésében is szűkre szabott művészetpolitikájának zártságából. A „kitörés" azonban nem robbanásszerűen történt. Mint erre már utaltunk, az első évek a helyi szín, a couleur locale, a szűkebb környezeti motívum kötöttségében indultak. A kifejezés azonban már ekkor is a mozgalmasság, az expresszivitás felé mozdult el és hozott újat. Ebben nyilván a telep akkori vezető mesterének, M. Konjovicsnak a hatása érvényesült. A későbbi években a kortárs európai művészeti törekvések iránti fokozott érzékenység figyelhető meg. Viszonylag gyorsan reagálnak — elsősorban a Velencei Biennalen megjeleni — újdonságokra, s azok egy részét helyi jelenségek tolmácsolásának új eszköztáraként használják fel. A hatvanas évek végén és a 70-es évek elején viszont a társadalmi problémák iránti fokozott érdeklődéssel — használjuk nyugodtan, mert helyénvaló, a kifejezést elkötelezettséggel — találkozunk. Ez időben a Vajdaság mezőgazdasági problémái, gondjai, a termelés és jövedelmezőség kérdése legtöbbször a pop-art szellemében jelennek meg a kiállításokon. A két évtized művészeti arcának színessége, a törekvések önállósága néhány, A Zentai Művésztelep kiállításának plakátja 247