A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Rapcsányi László: Kelt levelem Ambrózfalván.... (Szociográfiai rádióriport)

elmenni, a temetésre se mentünk el. Nagyon bántotta, szóval az volt a kedvence anyunak, az elsőszülött fiú. Szeretném még közelebbről megismerni ezt a históriát, keresem azt, aki írta ezt a könyvet. Kérdezem az öreg nyugdíjas tanítót, ismeri Kusztos Sándor nevét? — Hogyne kérem, itt volt állami igazgató tanító. Nagyon szépen működött, ( — olyan dalárdája volt, mint nekem azután Dunaegyházán, 42 tagú dalárdám volt, mert én itt benn voltam a dalárdában és mikor elmentem Dunaegyházára, akkor az ő nyomdokain szerveztem én is ottan — ). Kusztos Sándornak a felesége szintén tanítónő volt, a szomszédban tanított. — És mi van a Kusztos tanító úrral? — Kérem, régen nyugdíjban van és Komlóson laknak, az állomás környékén. — Közelebbi címét nem tudja? — Nem tudom, de ott mindenki ismeri őt, mindenki. Fel akarják keresni? — Igen. — Hát kérem, nagyon érdekes volna. — Átadjuk az üdvözletét a tanító úrnak? — Hogyne, tessék csak mondani, a többit ők tudják már, hogy ki vagyok én. Mondom, az egész község ismeri, mert én Komlósra nagyon sokat jártam futballban segíteni az ottani csapatnak játszani; mert gondolták, hogy tudok valamit, ha nagy mérkőzés volt, akkor eljöttek értem és mentem oda játszani. Kedves, öreg, szelíd házaspár fogad. Gyémántdiplomás Kusztos Sándor és aranydiplomás felesége. Nyugdíjas pedagógusok. Beszélgetünk erről-arról, átadom az ambrózfalviak üdvözletét és persze, hogy indul a beszélgetés: a családról, az unokáról. [Kusztosné] : — Katonaiskolába akart menni az érettségi után, de színtévesztő, nem vették fel. Mivel szeret fúrni, faragni, dolgozgatni, akkor el akart menni tévészerelőnek, de az orvos oda se javasolta, azt mondta, színtévesztő erre a szakmára nem való. Hát itt helyben van egy szakma a ktsz-nél, ez elég nagy ktsz kb. ezer taggal működik, Tótkomlóson, és van ez a szerszámkészítő lakatos részleg itt, hát ott ő most már felszabadult szakmunkás. A második fiunk meg azt hiszem Párizsban van. 44-ben ment ki. Most voltak itthon szerdán múlt hete. Azoknak is van két nagy gyerekük, 22 éves lánya, 21 éves fia, sajnos, nem tudnak a gyerekek magyarul, a felesége töri a magyar szót, de azért nagyon megértik egymást és nagyon szeretnek Magyarországon lenni. A Phillipsnél dolgozik a fiam, anyagilag megvannak, hát eltekintve az inflációtól, ami van Franciaországban, úgy megvolnának. — Voltak már kint náluk? —• Voltunk kétszer. Én voltam egyszer öt hónapig, s az urammal megint voltunk egyszer két hónapig. De nem megyek többet. 0[yan hosszú út. Engem Franciaország különösebben nem érdekel. Őket láttam, a helyzetüket, hogy élnek - mint élnek, hát akkor miért menjek arra a hosszú útra. Úgy különösebben se a francia nép nem érdekel a menyemen kívül, se maga az ország, hát ugye szép vidéket láttunk, de olyan itt is van Magyarországon. — Mond-e valamit ez a név, hogy Takács Mihály? — Hogyne. Vitéz Takács, a vak ember. Volt tizenegy gyereke, vagy tizenkettő, igen, meghalt szegény, beleesett a malomba, ott a majláti falu szélén volt egy nagy gőzmalom, és a hűtő medencébe, valahogy odatántorgott és ott pusztult, fulladt bele. [Kasztoshoz] ; — Tetszik rá emlékezni? 234