A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Hegyi András: Szeged gyáripara a Gömbös-kormányzat idején 1932–1936

kor követelményeinek. Az élelmiszeripar nagy vállalatai sorába tartozott a Dohánygyár, említést érdemel még a szeszipar, valamint az ecet és a tésztaárugyártás. Vezető könnyűipari ág volt a textilipar, itt foglalkoztatták a legtöbb gyáripari munkást is, összesen 1580 főt. Ezen felül 104 fonó- és szövőipari műhelyben 1691-en dolgoztak.

4 Az Angol-Magyar Jutafonó és Szövőgyár Rt., a Szegedi Kenderfonógyár Rt., a Magyar Kender-, Len- és Jutaipar Rt. Újszegedi Gyártelepe olyan termékeket állítottak elő, amelyek a bel- és külföldi piacokon egyaránt keresettek voltak, de jó hírnévnek örvendtek Pollák Sámuel és Varga Mihály kendergyárai is. Az említett iparágaknál kisebb mértékben részesedett az ipari termelés volumenéből a bőr- és sörteipar, a faipar és a nyomdaipar. A fa- és csontipar (8 vállalat 401 munkást, 306 műhely 766 főt foglalkoztatott), valamint a bőr- és sörteiparban (3 üzemben 204 fő 39 műhelyben 230 fő dolgozott), a kisüzemi jelleg dominált, bár volt néhány nagyobb vállalat is, mint pl. az Orion Bőrgyár, a Felsővárosi Cipőgyár, Győri Gyula és Winter Antal kefegyárai, a Sylvánia Fakereskedelmi Rt.-ba tartozó fatelepek, az Endrényi Lajos Nyomda- és Hírlapkiadó Rt. stb.

5 Ezidőtájt Szegeden 50—60 húsz főnél több munkást foglalkoztató üzemet tartottak számon, amelyeknek többségét csupán munkáslétszáma emelte a kisipari műhelyek fölé nem pedig a gyáriparhoz valóban méltó technikai színvonala. A nagyobb üzemek — ezt mutatják következő adataink is — természetesen jelentős mértékben használtak gépi energiát.

6 Év A szegedi üzemekben használt erőgépek és villamos motorok teljesítőképessége 1934 15 790 LE 1935 15 541 LE 1937 24 233 LE A legtöbb vállalatnál azonban a termelés „manufakturális" jelleggel folyt. Ez a legfőbb oka annak, hogy a városban az 1929—1933-as gazdasági válság idején igen sok kisüzem jutott csődbe. A válság, amelynek utolsó szakasza átnyúlt Gömbös kormányzásának időszakába is, súlyos megpróbáltatások elé állította az egész magyar gyáripart, amelynek termelése 24%-kal volt alacsonyabb, mint 1929-ben. Több száz vállalat csukta be kapuit és a meglevők is erősen csökkentett kapacitással dolgoztak. A válság az egész iparban elsősorban a nehézipart sújtotta. A magyar munkásosztály a legnehezebb helyzetbe került. Az egyébként is rossz életkörülményekhez most nagyfokú munkanélküliség járult, s az uralkodó osztályok más vonatkozásban is igyekeztek a válság terheit a dolgozókra hárítani. Ugyanebben az időben a bankok még inkább monopolhelyzetbe kerültek, és a kartellek uralma is erősödött, számuk pedig gombamódra szaporodott. Mindez azonban nem jelentette, hogy az ipari termelés könnyen átvészelte volna a válságot. Alapjaiban rendült meg az alighogy megszilárdult magyar gyáripar, és sem a Bethlen-kormány, sem pedig a soron következő Károlyi Gyula kabinet nem talált kiutat.

7 4 Uo. 5 Uo. 6 Látható, hogy 1935 és 1937 között a viszonylagos gazdasági fellendülés eredményeként jelentősen nőtt az ipar gépi felszereltsége. Stat. Zsebk. IV. évf. 94.; Stat. Zsebk. VI. évf. 128.; Stat. Zsebk. VII. évf. 128. 7 Károlyi Gyula kormánya a sokrétű és bonyolult feladatot lehetőségekhez mérten a finánctőke szája íze szerint kívánta megoldani. A finánctőke szanálásának akkori tervezete rögtönzött francia külpolitikai orientáción valamint nagyobb francia kölcsön felvételén alapult volna. Az állami 216