A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Börcsök Vince: Adatok a pinceépítés, szőlőfeldolgozás és bortárolás hagyományaihoz Szeged környéki homokon

épült pincékre vaskeretes ablak került. Nyáron deszkával, zsákdarabbal elsötétítették. Télen a fagy ellen kukoricaszárral támogatták be. A pince második szintje fölötti szarufákra ritkán léceket szögeltek és vastag nádtetéj került rá. A pincepadlás térségét a különféle szemestermények tárolása céljából deszkafallal elválasztották. Sem a keményfából készült kétszárnyú ajtó, sem a könnyebb kivitelű pincepadlásajtó nem nyílhatott a szabadba. Ezért a pince ezen oldalára pinceszín épült. A tetőmagasság és a falmagasság folytatódott a pinceszín fölött is. Ablakot nem feltétlenül csináltak rá. Ez a helyiség a szín és présház kettős feladatát látta el. Ősszel a szőlő feldolgozására használták, egyébként aféderös kocsit tolták be, hogy védjék az időjárás viszontagságai ellen. Éppen ezért a szín teljes szélességében puhafa deszkából kétszárnyú ajtót készítettek. Kisebb paraszti gazdaságokban az előtér mérete csökkent és a kamra funkcióját töltötte be. A pinceszínből fából készült széles lépcső, a pincegrádics segítségével jutottak le a pince térségébe. Mellette ugyancsak deszkából készült lépcső vezetett a pincepadlásra. A pince alján mindenkor ledöngölt föld maradt, amelyet homokkal vékonyan felszórtak. Falát polyvás sárral betapasztották és mésszel fehérre meszelték. Az úri szőlőkben találkozunk téglából épített, boltíves, tágas pincékkel is. Legtöbbször vakolatlanok és meszeletlenek. így könnyebben telepednek meg és terjednek el a borérlelő penészgombák.

7 Leginkább Szatymaz környékén vannak ilyen pincék. Domaszéken az 1879-es nagy tiszai árvíz előtt Váradi Ignác mérnök egy homokdombon épített hatalmas épületet teljesen alápincézve. A környék legidősebb adatközlői még ma is mondják: ,,Mer tutta, hogy lössz árvíz! Azé menekítötte ki a pézit a homokra. Az egész árvíz úri huncuccság vót. Palotákat akartak építeni. Sajnáták a kőccségöt a kisajátításé. E mosatták a Tiszává ."Az ilyen igényesebb pincék adásvétel útján kerültek paraszti tulajdonba. Megismerték előnyeit és a harmincas években módosabb szőlőtermelők maguk is építettek ilyen pincéket. Nem sok helyen találkozunk vele, mert költséges. Ha a pince mély, nyáron hűvös, télen fagymentes, fönnáll viszont a talajvíz veszélye. Ha a pince sekély, nyáron könnyen fölmelegszik, télen pedig a fagy ellen kell fokozott mértékben védekezni. A helyes építési módozatokat népünk sok évig tartó bölcs megfigyelése alapján vidékenként más-másképpen alakították ki.

8 A pince legjobb építőanyagának a vályogot tartják. A vastag vályogfal télen, nyáron egyaránt jó hőszigetelő. Az időjárás káros hatásai ellen évenkénti külső meszeléssel 7 Vajkai A., 1963. 171. Közvetlen a Balaton mellett polgári hatás érvényesül és a formagazdagság a jellemző a pinceépítésben. Kissé távolabb 10—15 km-re eltávolodva egyszerűbb pinceegyütteseket találunk. — Kodolányi J„ 1958. 163. Pécs közelében hasonlóan a Balaton mellékéhez, meglátszik a szőlőkben kialakult épületeken a várostól való távolság. Emellett társadalmi hatások is érvényesültek. Nagyobb területű szőlőhöz rangosabb pincék épültek. 8 Vincze L, 1958. 86—94. A pinceépítést a vidék földrajzi adottságai szabják meg. Fában gazdag helyen boronapincék épültek, a fátlan vidéken lyukpincék. Primitív tárolást, primitív feldolgozás előzi meg. A gönczi hordók adott méretéhez alkalmazkodni kellett a pincének is. — Dám L., 1972. 26—28. Az agyag legkülönbözőbb felhasználásával épültek szőlőspajták a fában szegény Hajdúságban: paticsfal, sárfal, vertfal, vályogfal, sövényfal, nádfal, dorongfal. — Balogh L, 1947. 70. Debrecen környékén is szőlőpajtákról tesz említést. — Dornyai В., 1939. 53—54. A fa erőteljesebb felhasználása tapasztalható a pinceépítésben a Balatoni Felvidéken. — Vajkai A., 1958. 59—60. Ugyanerre a megállapításra jut. 196