A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

T. Knotik Márta: Dél-alföldi szőtteskendők

A díszítés másik szövésmódja itt is a ripszkötés (33-37, 39-42, 45, 48), melynek erőteljes csíkjait előszeretettel fogazták, kockázták. A Vásárhelyről származó darabok mindegyike (34, 37, 40-42) a törülközőkhöz hasonlóan apró bordázatú. Egyetlen apátfalvi szőttesünk (39) is ilyen, míg a többi ripszbordázata négy fonal szélességű. Egyetlen három fonalas bordázat szerepel szőtteseinken Endrődről (45). A díszítés az abroszok felénél mintázó-vetülékkel történt (32-33, 38-39, 4344, 46-48). Az aprólékos motívumok a szőttes két oldalán egyenértékű mintázatot adnak, így az abroszok mindkét, oldala használható. Csupán két olyan darab van (46, 48) ahol a túlhosszú vetülék-lebegések fonákoldalt képeznek. Egy olyan darabunk van csupán (47), ahol a mintázat egy részét a kész szőttesbe hímezték bele, bár ilyennel a gyűjtések alkalmával a tót-lakta területeken gyakran találkoztunk. A két, három szeles abroszok toldásánál többféle megoldás előfordul az egyszerű összevarrástól a széles betét közbeiktatásáig. Az előbbieknél a szőttes sávok ép széleit leginkább keskenyen egymásra csúsztatták és végigvarrták (34-37, 39-42). Ez a kettős varrás erőteljesen fogja össze az abroszokat. Egy másik változat, amikor az ép széleket egymás mellé illesztik és vagy apró illesztő öltéssel (38, 46-47), vagy díszes hurkolt kötéssel (32, 45) varrják őket egymáshoz. A toldás legdíszesebb változata, amikor mintázott sávot fektetnek a szőttes darabok közé (33, 43-44, 48). Ezek a közbeiktatott sávok részben előre gyártott szalagok, vagy az abrosz anyagából kivágott mintázott részek. Az utóbbiak hossza sohasem elegendő az abrosz hosszához és széleik vágottak. így toldották őket és beépítésükhöz ráhajtott varrást, szegő átöltést alkalmaztak. Az abroszokat alkotó szőttesdarabok bármilyen módon is vannak egymáshoz erősítve, mindig csíkra toldottak, első darabunk kivételével, melynél a három szél a csíkozás eltolt összefektetését, ritmusát mutatja. A vizsgált abroszok legtöbbjét beszegték, mindössze hármat rojtoztak (32, 38, 41) szálvonás kíséretében. Egyet pedig (42) a szegesen kívül még horgolással is szegélyeztek. SZAKAJTÓRUHÁK A szakajtóruha kiszabása a törülközőhöz hasonlóan igen egyszerű. A szőttesből a szakajtóruha hosszát szabják le, mely általában megegyezik a szőttes ill. a szakajtóruha szélességével, vagy megközelíti azt. A díszítő sávok olyan távolságban szövik egymástól, hogy a szakajtóruha mindkét végére kerüljön belőlük (49). Mintázatuk keskeny sávja vagy tömör, vagy apró geometrikus csíkokból áll. Alapszövetük a már tárgyalt darabokhoz hasonlóan kender és pamut, mintázásuk csupán pamutfonállal történt. A leszabott szakajtóruhák végeit inkább szegték, néha rojtoztak. A behajtott szegest szegő átöltéssel varrták végig. A leírásokban itt is csak eltérő megoldásokat említjük meg külön. 49. Hódmezővásárhely. Az alapszövet sűrűszövésű, vastag kendervászon. Piros-fehér fogazott szélű tömör díszítősávjai mindössze 2,5 cm-esek. Szövése ripszkötésű. Ebből a 60 cm széles szőttesből szabták le a 65 cm hosszú szakajtóruhát. Végein a szálvonás alatt a kenderláncokat szabadon hagyták rojtnak. Sarkába piros pamutból, keresztszemes hímzéssel, nyomtatott L Z névbetűket hímeztek. (Hódmezővásárhelyi Múzeum 62. 13. 2. ltsz.) 50. Hódmezővásárhely. Az alapszövet sűrűszövésű, vékony kendervászon. Piros-fehér fogazott szélű, tömör díszítősávjai három centiméteresek. Szövése ripszkötésű. Ebből a 62 cm széles szőttesből szabták le a 70 cm hosszú szakajtóruhát. Végeit beszegték. A díszítősáv fölé hímezték piros pamutból, láncöltéssel az írott T E névbetűket. A 40-es sorszámú abroszhoz tartozik. (Hódmezővásárhelyi Múzeum 62. 15. 2. ltsz.) 50 A fehér vetülék: cérna. 187