A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

T. Knotik Márta: Dél-alföldi szőtteskendők

A szőttesdísz csak egynél vonul végig a vászon teljes hosszán (11), hatnak a feléig ér (1, 7-9, 20, 23), 12-ön egy sávban szerepel (3-6, 10, 12, 14, 17, 21, 26-27, 31), tehát 19 darabot csak az egyik végén mintáztak. A többi 12-őnek mindkét vége díszített (2,13, 15-16, 18-19, 22, 24-25, 28-30). Ezeknek felén a végek egyformán vagy legalábbis egyenlő hangsúllyal mintázottak (2, 16, 18-19, 24-25) míg a többi eltérő, egyik végén csupán jelzésszerű, keskeny csík a mintázat (13, 15, 22, 28-30). A díszítések anyaga, mint előre jeleztük pamut. Vetülékül tehát pamut fonalat vagy cérnát használtak. Szövésük egy részénél megtartották az alapszövet vászonkötését csak a vetüléket cserélték fel fehér vagy színes pamutra. A len vagy kender vetülékű vásznaknál a fehér pamut, helyi bevetésével (13-14, 16-20, 24-26, 30-31) egyenletesebb és fehérebb vászonrészt állítottak elő, mely több esetben a minta egységes hátteréül szolgál. A színes pamut bevetésénél a szín tónusát a fehér láncok kereszteződése letompítja, ezért ezek sohasem olyan tiszta és tömör színű csíkok, mint a ripszkötésűek. Viszont a vászonkötéssel igen változatossá tudták tenni a mintázást, sokszor egyetlen szál bevetésével alkottak leheletnyi vonalat, vagy bontottak meg egyhangú felületet. A díszítés másik szövésmódja a ripszkötés (2-10, 16, 18, 20-21, 30-31). Evvel a módszerrel akár fehér, akár színes vetülékről van szó színben és plaszticitásban egyenlően tömör csíkokat képeztek. Attól függően, hogy ezek a vetülékek 2 vagy 4 láncfonalon át lebegnek, keskenyebb vagy szélesebb ripsz bordázatot nyertek. A Vásárhelyről származó darabok mindegyikén (7-10) két láncfonalat fog át a vetülék —bordázatunk tehát egészen finom—, míg a többin négy fonalon át lebeg. Ez a különbség a törülközők díszítésében is jelentkezik: a mintázat aprólékosságában, a fogazás mértékében és a kockázás nagyságában. A díszítés legtöbb esetben külön mintázó-vetülékkel történt (2, 10-11, 15-31), főleg a tót-ajkú területek törülközőin. A minta alatt folytatólagosan szerepel az alapszövet, tehát minden vászon-vetülék után a minta szerint egy fehér vagy színes mintázó-vetüléket vetnek be. Az aprólékos motívumoknál ezek a vetülék-lebegések a szőttes mindkét oldalán egyenlő mértékben és a vászonhoz simulva mintáznak, míg más daraboknál az egyik oldalon túl hosszúak (23-29) és így fonákoldalt képeznek. Két finom munkájú darabon (3-4) a piros mintázó-vetüléket is beleszőtték a vászonba (vászonkötéssel), így tették üdévé, szinte csipkeszerűvé a szőttes egyes részeit. Törülközőink legtöbbjének (25 darabnak) egyik végén a láncfonalakból különböző fényű (len-kender-pamut), hosszúságú és díszű rojtot kötöttek. Ezek közül a tótlakta területekről származók a legdíszesebbek (12-15, 20-23, 28-31). Mindössze hat olyan darabunk van, melynek mindkét vége szegett. A szegeseket egyes darabokon szálvonás sorokkal párosították. ABROSZOK Az abroszok kiszabása már nem olyan egyszerű, mint a törülközőé, mivel méretéhez a szőttes szélessége nem elegendő. Ezért a hosszúkhoz szükséges darabot annyiszor szabják le ahány szél szőttesre van szükség (32-33) a készítendő abrosz szélességéhez. A leszabható hosszak is korlátozottak, a beleszőtt díszítések elhelyezéséhez igazodva alakulnak ki, mivel a széleket a díszítő csíkozás szerint toldják egymáshoz. A toldás ill. a leszabott szőttes darabok hosszanti összeerősítése és azok lezárása egyaránt lehetőséget ad az abrosz díszítésére. 12* 179