A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Péter László: A Hunyadi János sugárút története

ezt Mártonnak olvassa). E telek és a következő között volt az átjáró a Temesváry-féle nagy telekre. 181. Varga János, 180. Horváth Ádám, 179. Bihatsi (Biacsi) Ferdinánd (a másolaton Ferenc), 178. Bihatsi József, 177. Tóth István. Az ezután következő keskeny köz ma is megvan, kiszélesítve: ez a Bokor utca. 1776-ban azonban még nem így, hanem Hajós utcának nevezték. Nyilván azért, mert az utca túlsó végén, 205. sz. alatt, volt Hajós Istvánnak, a bizonyára tekintélyes gazdának nagyobb telke és háza. Mai nevét hasonlóképpen egy másik tekintélyes utcabeliről, Bokor Antal (1771 — 1845) csizmadia céhmesterről, alsóvárosi bíróról kapta. Háza a 46. sz. sarki ház helyén állott. A Szentháromság utca széles volt: 20-24 m, legszűkebb részén is 18-19m, és a Hajós utca torkolatánál volt a legszélesebb: 32 m. Külber János szegedi polgár 1721-ben a kiszélesedett utca kellős közepére a Szentháromság tiszteletére kápolnát építtetett. Mivel engedély nélkül fogott hozzá, a hatóság betiltotta az építkezést, ámde gróf Nádasdy László csanádi püspök, aki akkoriban Szegeden székelt, mégis megadta az egyházi engedélyt ,,ajó katolikus embernek, ki csak szíve együgyűségében ejtett formai hibát". A kápolna azonban mégis útban volt, s utóbb eltűnt, a későbbi térképeken nincs rajta. A Szentháromság utca elejétől a Bokor utcáig tehát 19 telek és ház volt, ma pedig ugyanezen a szakaszon 23 ház van. 1938-ban még csak 16 volt; minthogy a Batthyány utca kb. egy telek szélességű, a telekbeosztás nagyjából 1938-ban még olyan volt, mint 1776-ban. A Hajós utca és a Szentháromság utca sarkán következő nagy telek, a 176. számú, Bontz Mihályé volt. Szokatlan hosszú épület állott rajta a mellékutca vonalában, bizonyára nem lakóház, hanem műhely vagy gazdasági épület. Az udvar mélyében állott a rendes méretű lakóház. Ez a telek elfoglalta a mai 46., 48., és 50. sz. házak helyét egészen a nagykörútig. Ennek a teleknek a szomszédja volt, sokkal kisebb portán, a már említett Leopold Wagnernak a 175. sz. háza. Neki Fölsőtanyán, a mai Őszeszéken volt 98 hold földje és a 371. sz. tanyája. A következő megint nagyobb telek a 174. számú volt, sarkos lakóházzal és az udvarban egy második épülettel. P. D. Joann. Liszka szerepel a térképen tulajdonosként. Liszka János bizonyára rokona vagy esetleg a testvére lehetett Liszka Gáspárnak ( ? —1790), a minoriták házfőnökének és a fölsővárosi plébánosnak (1771—1774, 1780—1783). A rendesnél nagyobb telkek következtek most egymás után: 173. Bakó Ferenc kis lakóháza a telek északnyugati sarkában, fordított irányban, mint a városi házak, homlokzatával az utca vonalában. Ez a szokatlan elhelyezés, mutat rá Cs. Sebestyén, újítás volt annak idején. A 172. sz. ház Szegi Ferencé: ez mégmodernabb volt, mert a hosszú, befelé nyúló házához az utca vonalában épített egy rövidebb szárnyat, L alakúvá téve a házat. A 171. sz. Ladányi Gáspáré, a 170. sz. Sebők Ferencé; a 169. telek rajzában P. D. Gut. Jan. szerepel; ezt Csongor Gy. Gál Jánosnak olvassa. A 168.sz. Tóth Antalé, a 167. Bózsó Ferencé, a 166. Hódi Ferencé, a 165. Egresi Ferencé, a 164. sz. pedig Engi Ferencé. A következő, az utcának ezen az oldalán már az utolsó telek, a 163. számú, megint nagyobb, és három utcai vonala volt: délről már az alsóvárosi templom körül elterülő temető határolta, keletről pedig az itt véget érő Segítő Boldogasszony (később Apáca, ma Lumumba) utca. A keleti szélén volt egy nagyobb U alakú épület, talán kastély, talán a város hódoltságkori tanácsháza; a déli kerítés mellett pedig egy hosszabb, egyenes, valószínűleg gazdasági épület állott. Ez volt az egész utca legtekintélyesebb háza. Ma itt a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola épülete, az 14