A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Juhász Antal: A parasztság tárgyi ellátottsága

Mindhárom házaspár konyhaedényből, kamrabeli eszközökből örökölt legtöbbet, illetőleg ezek bizonyultak hosszú évek múltán is legmaradandóbbnak. Nem véletlen, hogy a Csányi-tanyán őrződött meg napjainkra a legtöbb régi edényféleség, hiszen itt a ház tüzelőberendezése a századforduló óta alig változott: megvan a pitvarban a szabadkémény, a kisházban rakott tűzhely a kemence padkáján (143. old.), a négy éve vásárolt takaréktűzhely pedig a megszokott edényegyüttest még nem alakította át. A Csányi-tanyán 1974-ben még 22 db cserépedényt találtunk (nem számítva a pitvar bolthajtásaira kiakasztott 16 db rózsás keménycserép tányért !), s ebből 15 db az asszony öröksége. Ám az örökölt tárgyak aránya a három tanya bútorkészletében a legmagasabb. Paragiéknál 41 bútor közül 24, Csányiéknál 27 közül 13, Nagyéknál 47 közül 12 darab az örökség. Az arány elsősorban a társadalmi rétegződéssel mutat összefüggést: úgy látszik, a kisebb vagyonú parasztcsalád több bútordarabot őriz elődei hagyatékából és azokat tovább örökíti nemzedékről-nemzedékre, mint a módos családok. Csányiék pl. férjhezmenő lányuknak adtak olyan asztalt, amit az asszony szüleitől jussolt. Igyekeztünk megkülönböztetni, mely tárgyak szálltak örökségül már adatközlőink elődeire is. Meg kell vallani, hogy ezt nehéz, sok esetben reménytelen ma már kideríteni. A nagyobb házberendezési tárgyak — így a bútorok — „történetére" még csak emlékeznek, de a nagyszámú táplálkozási eszköz, edény, kamrabeli tárgy szüleiknél korábbi használatát alig ismerik. Egyedül Paraginé Kovács Katalintól kaptunk erre nézve jó fölvilágosításokat. Ez friss tárgyi emlékezetén kívül annak köszönhető, hogy esküvőjéig egy háztartásban volt anyai nagyanyjával, aki 1940-ben, 89. életévében hunyt el. 147 örökül hagyott tárgy közül 66 db nagyszüleié volt, 3 tárgy — 1 festett menyasszonyi láda, 1 festett tányéros fogas és 1 asztal — pedig még dédszüleitől maradt az utódokra. A ládát a fedett eresz alatt tartják, eredeti kék és virágcsokros festése erősen kopott, az asztal (anyai nagyanyám jussasztala volt!) átfestve használatban van a nagykonyhában, az ép festésű, 1867-től datált fogast

19 a padláson találtuk, ahová kb. 30 éve került. E három bútordarab már a negyedik nemzedék életében tölti be némileg változott szerepét. Tanulságos fölsorolnunk a Paraginé nagyszüleitől hagyományozódó tárgyakat: bútorok (12 db) sarokpad, 2 karospad, 2 pad (lóca), sublót, 2 asztal, kecskelábú asztal, szék, fali tükör, korsóálló házberendezési, -felszerelési tárgyak (11 db) 2 ablakkeret, 2 deszka ablaktábla, 3 szentkép keretben, sublótterítő, ágyterítő, asztalterítő, cserép bili konyhaedények, táplálkozási eszközök (25 db) 2 vászonfazék, 2 cseréptál, cserép tésztaszűrő, paprikás bögre, tejfölös bögre, leveses tál, fa sótartó, famozsár, kerek tepsi, öntöttvas lábas, rézüst, hurkás kanál, szakajtókosár, székláb kovászkavaró, 4 kenyérkosár, kolbásztöltő, 2 nyárfateknő (sózóés mosóteknő), füles vizespohár tároló és piacozó eszközök (11 db) vajasfazék, olajosköcsög, bádog zsírosbödön, póvályos, 2 kabaktök, 2 tótgaraboly, szerszámos láda, 2 ászok gerenda 19 Ezt a tálasfogast — néhány cserépedénnyel együtt — megvásároltam a múzeum számára. A használaton kívül rekedt, ún. „marginális anyagra" vonatkozóan L. : M, Magét 1953. 160