A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)
Juhász Antal: A parasztság tárgyi ellátottsága
Szatymaz III. kerület 122. sz. tanya Paragi Péterné, Kovács Katalin (sz. 1907) anyai öröksége a tanya. 1950 előtt Szeged város szatymazi kapitányságához tartozott (224. szám). A várostól 20 km-re^ Szatymaz községtől 3 km-re fekszik, vízállásos laposokkal váltakozó homokos területen, az 1950-es években kiépített, portalanított út mellett. Visszaemlékezések szerint Paraginé dédanyja erre a tanyára jött menyasszonynak. Anyai nagyanyja, Gombos Györgyné sz. Kormányos Anna 1852 táján született (+ 1940), tizenegyen voltak testvérek, így dédanyja, Rózsa Ilona házassága az 1840-es évek második felére tehető. A régebbi lakóház tehát az 1840-es években már bizonyosan megvolt (4. kép). Fala ma is nádtutaj 18 , amit „a nagy vizesség idején" 4. A régebbi ház (Szatymaz III. 122.) — 1940-ben és 42-ben — több helyen vályoggal aláfalaztak és oszlopokkal erősítettek meg. Ehhez a négy osztatú: ház-pitvar-istálló-kamra beosztású nádtetős épülethez később féltetős tyúkólat toldottak. Ezen a tanyán is épült másik lakóház (5. kép), s ezt Gombos György, az anyai nagyapa 1880 körül építette. Ez már vályog falú, de nádtetős, nagyház-pitvar-kisház beosztású, ami elé a századfordulón faoszlopos, deszka könyöklős, cseréptetős ereszetet húztak. A nagyszülőknek 20 hold földjük volt, három gyermekük született, közöttük Gombos Anna, (18801949), aki 1900 körül Kovács Antalhoz ment feleségül. Kovács Antal Csólyos-pusztán vett 14 lánc földet — itt született Katalin lánya —, azután Páloson 20 láncon gazdálkodott, majd az első viláháború után özv. Gombos Györgyné hívására családjával „hazajött" a szegedi földre. Gombosné elosztotta a földet: két lányára 8-8 láncot, fia árvájára 4 láncot hagyott. Kovács Antal sógornőjétől megváltott 4 láncot, a pálosi föld árán Balástyán 30 lánc ,,pusztaföldet" vett, így összesen 42 lánc földön gazdálkodott. Lakásul az újabb házat használták: a nagyházban hált az özvegy nagyanya, a kisházban lánya, veje 18 A tutajfal váza oszlopokkal erősített nád, amit kívül-belül vastagon tapasztottak. Ez a faltechnika a múlt században a szegedi határban eléggé elterjedt. Vö. : Juhász A. 1974. 288. 126
