A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Juhász Antal: A parasztság tárgyi ellátottsága

feléből anya és lánya élt, a másik feléből pedig a két fiútestvér és családja, — összesen kilencen. Külön tartottak jószágot és a három asszony külön főzött. Nagy Antaloknak három gyermekük született: Jenő (1936), Gizella (1939), Irén (1941). Az egy gazdaságban, de külön kenyéren élő három család hálóhelye a következő volt : anyja és húga a régi ház hátsó szobájában, bátyja, felesége és két gyermeke a lepadlásolt, de nem fűtött nagykonyhában, Nagy Antal családja pedig az új ház szobájában aludt. Mikor „osztály"-ra került a sor, Nagy Antal 13 holdat, bátyja és húga 15—15 holdat örökölt. N. A. része azért kevesebb, mert övé lett a tanya. Bátyja családja 1959-ben költözött el a tanyáról, tehát 24 éven át dolgoztak együtt — ha nem is éltek, csak négy évig, „egy kenyéren". A gazdasági fölszerelést ekkor megosztották egymás között. 1960-ban Nagy Antalék beléptek a termelőszövetkezetbe. N. A. kiváló lótenyésztő hírében állott, jó igáslovakat vitt a közös gazdaságba, így kocsis lett, saját lovait hajtotta továbbra is. A második világháborúban szerzett rokkantsága miatt azonban néhány év múlva abba kellett hagynia a közösben végzett munkát, s azóta csak a háztáji gazdaságban dolgozik. Felesége szülei nem léptek be a termelőszövetkezetbe, így az apa halála (1962) után elosztott 27 hold földet a három lánytestvér örökölte. Nagy Antalék 1969-ig munkálgatták felesége jussát (9 hold), utóbb már csak egy részét, majd lemondtak róla a termelőszövetkezet javára. Sajátos, hogy Nagy Antalék mindhárom gyermeke tanyai családból választott házastársat, de egyikük sem paraszti munkát végző férjet, feleséget. Ez arra vall, hogy a megélhetést, a családi boldogulást — döntő mértékben — nem paraszti munkával kívánták biztosítani, tehát velük megindult a földtől való elszakadás. Legjobban fiuk szakadt ki a paraszti-tanyai életformából, két lányuk viszont még tanyán él, kettős jövedelmű (férj városi munkahelye, tanyai háztájék) háztartásban. A 60-as évek elejétől, 14 éves korától a tanyán nevelkedett M. L, akit anyja elhagyott. Nagy Antalék nevelt fiuknak tartják, segítik a szorgalmas fiatalembert, aki berukkolásáig, majd leszerelése után házasodásáig sokat dolgozott a gazdaságban: a jószág körül és a mezei munkában. Amióta ketten élnek a tanyán, legtöbbet az új, 1879-ben épült ház szobájában tartózkodnak. Nagy Antalné rendszeresen begyújt az itteni rakott tűzhelybe, gyakran ezen főz, és hideg időben fölfűtik a kemencét is. Enyhe időben és nyáron a pitvarbeli gáztűzhelyen főz, de ilyenkor is a szobában esznek. Ez a viszonylag szűk, zsúfolt szoba, melynek negyedét a padkás kemence foglalja el, legszokottabb tartózkodási helyük. Itt ültetik le az érkező vendéget, rokont, vagy tanyaszomszédot. A régebbi ház jóval tágasabb szobája, ahol a hozományul kapott bútorok vannak, inkább raktár, tárolóhely, ahol az ágyakat is csak nagy ritkán vetik meg. 1962 óta villany is van a tanyán. Gyermekeik gyakran megfordulnak a tanyán: a közel lakók kerékpáron, városon élő fiuk személygépkocsin vagy motorkerékpáron. Nagyobb munkák — szüret, kukoricatörés — idején összejönnek segíteni. Nagy Antalék ma is támogatják őket, pl. hozzájárultak fiuk új házának konyhaberendezéséhez, de arányosan juttatnak mind a három családnak. A tanya mellett 400 négyszögöl szőlő terül el, közte gyümölcsfákkal, elkerített palántásban konyhakerti veteménnyel, — 400 négyszögölet rendesen búzával szoktak bevetni, a háztáji föld megmaradó részén kukoricát termelnek. Az állatállomány 1975 tavaszán: 3 tehén, 1 borjú, 3 disznó, 151 tyúk és csirke, 30 galamb, 2 kutya, 6 macska. 112