A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Juhász Antal: A parasztság tárgyi ellátottsága

Nem volt hiábavaló munka. Később néhány helyiség — mindegyik kamra — tárgyainak leltárba vételét tudatosan megismételtük. Az adatfölvétel 1974 őszén és 1974-75 fordulóján, télen történt, a tároló, raktározó helyek újabb számbavételére pedig 1975 nyarán került sor.

16 Kiderült, hogy a tárgyak eredetét a férj és a feleség egyaránt pontosan ismeri. Évtizedek távolából emlékeznek rá, mit kitől örököltek, hol vásároltak. Különösen pontosan számontartják, melyik tárgyat ki hozta a házhoz. Amikor egy bútordarabot a múzeumnak meg akartam szerezni, N. A-né az alkut azzal hárította el: „Az a párom jussa, ő röndölközik vele." Ezt tapasztaltam a másik két családban is: ha egy örökül maradt tárgytól megválnak, az mondja ki a döntő szót, akinek a jussa volt. Ha mégis lehet árnyalati különbségeket tenni, azt mondhatjuk, hogy a konyhaeszközök, edények származására az asszonyok jobban emlékeznek, mint a férfiak. Mindegyik tanyát végigjártuk a tisztaszobától a padlás zugáig, benéztünk a szekrényekbe, a sublótfiókokba, több száz tárgyat vettünk kézbe s valamennyi eredetét sorra kérdezgettük. Ennek az aprólékos leltározásnak előfeltétele a tanyabeliekkel megteremtett jóviszony. Magam mindhárom házaspárt évek óta ismerem. Évente egy-két ízben mindőjüket fölkeresem. Ha nem is épp néprajzi anyagot gyűjteni — bár a Nagy házaspárt és Paragi Péternét jó adatközlőként tartom számon —, csak elbeszélgetni családjukról, napi munkájukról, közös dolgainkról. A rendszeres találkozások során két házaspárral: Nagy Antalékkal és Paragiékkal közvetlen, bensőséges viszonyba kerültem. Mielőtt munkához fogtam, mindhárom tanyán elmondtam az adatgyűjtés célját. Szándékomat megértették és napi munkájuk mellett készségesen segítettek. Megértésük, közreműködésük nélkül nem tudtam volna tervem megvalósítani. Röszke III. kerület 304. sz. tanya Tulajdonosa Nagy Antal (sz. : 1907). Korábban Szeged nagyszéksósi kapitánysághoz tartozott 199. szám alatt, s 1950-ben csatolták a város határából önállósult Röszke tanyaközséghez. A várostól 13 km, a faluközponthoz 3 km távol, a Kisszéksós és Kancsalszék szikes tavaktól délre, sűrűn tanyásodott vidéken fekszik. Ezt a területet az 1836-42 között készült Giba-térkép kaszálónak jelöli, de tudunk arról, hogy a kaszálók egyes darabjait már a XVIII. század végén s a XIX. század első harmadában egyre inkább szántogatták. Erre utalnak a kaszálókon sűrűn megülő szállások is. A mai tanyahelyen, magas fekvésű, partos területen az 1830-as években már bizonyosan volt valamilyen szállás. Nagy Antal apai felmenői közel 100 kat. holdat birtokoltak itt. A régebbi lakóház építéséről közelebbit nem tudunk, csupán annyit, hogy a mai tulajdonos nagyszülei már kinn laktak a tanyán. A ház tagolásából — nagyház-pitvar-kisházpince — arra következtetünk: a városból való teljes kiköltözés idején épült, hogy az egész népes családnak otthont nyújthasson. (1. kép.) Ez 1850 tájára tehető, de a szegedi tanyakialakulás ismeretében lehetséges, hogy már 1830 körül megtörtént. A XIX. század derekán ez a tanya már farmtanyává vált.

17 16 Az adatfölvétel első fázisában közreműködtek munkatársaim, Börcsök Vince és Lele József. Munkájukat ezúton is köszönöm. — Helyiségről helyiségre haladva minden tárgyat följegyeztünk, viszont nem került leltárba a háztartások fogyóállománya, pl. a háziszappan és a tartósan tárolt élelmiszer. 17 Vö. : Erdei F. 1942. 148—149. Szerző szerint a farmtanya „birtokosa teljesen és örökös kinnlakási szándékkal települt a tanyára..." A farmtanya meghatározást ebben az értelemben használjuk. 109