A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)
Juhász Antal: A parasztság tárgyi ellátottsága
A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974—75/1 A PARASZTSÁG TÁRGYI ELLÁTOTTSÁGA JUHÁSZ ANTAL (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Tárgygyűjtés során a néprajzkutató sok-sok parasztcsalád házberendezéséből, eszközegyütteséből válogatja ki a hagyományos paraszti kultúra jellegzetes, illetőleg jellemzőnek vélt tárgyféleségeit. így történt ez a korábbi kutató nemzedékek életében, amikor a parasztság a maga tradicionális közösségi kultúrájának használati tárgyait még éppen hogy elhagyni kezdte — következésképpen jobbak voltak a tárgygyűjtés lehetőségei —, s így történik ma is, amikor a paraszti kultúra teljes felbomlásának-átalakulásának korát éljük. A múzeumba gyűjtött tárgyak egy-egy munkafolyamatot, házbelsőt, szobát, ízlést stb. képviselnek, illetve tükröznek vissza a tudomány számára, — tárgykollekciók kiállítása esetén a nagyközönségnek is. A vidéki múzeumok különböző településeken, más-más időben, több kutató által gyűjtött tárgyai együttesen egy-egy táj népéletét, a Néprajzi Múzeum hasonló módon fölhalmozott gyűjteményei az egész magyar nép hagyományos életmódját és műveltségét hivatottak reprezentálni. Nem először vetődik föl a kérdés: képesek-e a múzeumok néprajzi gyűjteményei történetileg hiteles, társadalmi szempontból árnyalt információkat adni a parasztság múltba vesző életformájáról? 1 A parasztélet egy-egy jelenségét — pl. a tisztaszoba berendezését, az ünnepi alkalmak öltözködését vagy a népművészet ágazatait — minden bizonnyal több vidékről is gazdagon tudjuk dokumentálni, de vajon alkalmasak-e gyűjteményeink az életforma egészének — egyebek között a paraszti munkának, különböző paraszti rétegek mikrokörnyezetének hiteles, teljes bemutatására? A másik meggondolás az, hogy a településenként legalább tucatnyi, tájanként több száz háztartásból kiemelt tárgyak — lehetnek önmagukban bármilyen értékes, jellemző dokumentumok — nem adnak össze egy tipikus kisparaszti vagy más társadalmi szintű gazdaságot. Nem is adhatnak, hiszen a sok paraszt-háztartásból kiválasztott tárgyak sokasága inkább tárgysorozatokat, változatokat képvisel, mint valamilyen szálon összefüggő együtteseket, és ezek a sorozatok egyfelől többet, másfelől jóval kevesebb tárgyféleséget tartalmaznak, mint ami egy adott kor — mondjuk a XX. század eleje — különböző paraszt-gazdaságaiban együtt volt. Már pedig fölmerül az igény, hogy tájékozódásunk, mi több: anyagunk legyen adott parasztházak, telkek teljes tárgyi ellátottságáról. Tudnunk kell nem csupán a ház bútorzatát — amiről talán legtöbb ismeretünk van —, hanem azt is, melyik háztartási eszközből, szerszámból, ruhadarabból hánnyal rendelkezett 1 Vö.: Hoffmann T. 1969. — Kézenfekvő, hogy senki sem a múzeumoktól várja a parasztságról alkotott kép teljességét. Több mint 80 éve jelennek meg rendszeresen néprajzi tanulmányok, anyaggyűjtések, időközönként helység- és tájmonográfiák, tematikus monográfiák, melyek sok ismeretanyagot halmoztak föl, de a paraszt életforma tárgyakkal való, tudományos igényű dokumentálása csak a múzeumok föladata, hivatása lehet. 105
