A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Bálint Sándor: Az égitestek és természeti jelenségek szegedi hagyományvilága

A márciusi hó másként báránymosó hó koratavasszal szállingózó hó, havaseső. Ha a lányok megmosdanak benne, szép tiszta lesz az arcuk, bőrük. A hatalmas téli hófúvás régies neve hósívány. Annak a fénynek, amelyet kint a pusztán a legborultabb éjszakán is a hó vet, hóvilág a tanyai neve. A jég fajait Tömörkény" így sorolja föl: „van vékonyjég, van kérögjég, van bűrödzés ( = egészen vékony jég), van hínárjég, van vérjég. Ez a legkülönb, mert ez olyan sűrű, mint az üveg." Ajégfölleg tarjagos, hömpölygő nyári felhő, amelyből jég is hullhat. Ha jégeső esik, ki kell vetni a szabadba a sütőlapátot, meg a fejszét, akkor majd eláll. Padén a sütőlapátot színcsorgásba állítják. Szatymaziak szerint a baltát ilyenkor élével fölfelé kell kitenni, mert így a fölleg kettéoszlik és a jégverés elmarad. „Amelyik határon halottat szállítanak keresztül—tudósít

100 Tömörkény — annak a határnak termését elveri a jég. Sokfelé megesett, hogy megtámadták a halottas szekeret. Mikor Istenben boldogult édesanyám a pusztán meghalt és hazahozattuk (=be a Városba), a kocsit le kellett takarni, hogy ne látsszon rajta a koporsó, s előtte is, utána is haladt egy-egy kocsi vasvillás emberekkel, hogy valami esetleges támadást megakadályozzanak." Hogy nyáron ne legyen jégverés a kiszomboriak jeget olvasztanak, ha egyébként Jégtörő Mátyás napján fagyos az idő. Nyilván szintén a jégverésre vonatkozik a boszorkánypörök egyik szűkszavú megjegyzése: 1728. Vak Horváth Istvánnét a temetőbe temették. Jég van a szájában

t a szemfedelét maga eszi, még nem egészen. Ha megteheti nagy szükség lészen.

10

i Nekivágtak, nekivágnak gyalogosok is a Tisza jegének. Hiába a tilalom, a a szerencsétlenségek emlékezete. „A parti ember — írja

102 Tömörkény — mikor hídnak kezdi használni a jeget, azért nem megy vaktában neki. Mert ez nem olyan egy darabból összeállított jég, hanem úgy fokozódik egymáshoz, ahogy a jegek fölülről úszkálnak... No most már mindezeket szépen ki kell tanulni, hogy melyik az erősebb, melyik a biztosabb. így válik a próbálgatok nyomán az út kanyargóvá. Három lány az útra tért. Lehet, hogy az úton még át lehetett volna menni, de hajnal volt, és köd, és aki elől ment, rossz felé lépett... Eltűnt, meg fölbukott... A víz a leányt a jég oldaláról beszívta, magához vette, homokos ágyba beletemette. Levitte azon sokak, ezrek és tízezrek közé, akik az idők végtelen folyamán mind így szálltak alá a vizek rejtelmes tömegébe. A jég pedig, miután érte így halál történt és áldozat hozatott, másnap a vizén lassan megindult..." Tömörkény itt nem a maga érzéseit, hanem a nép szorongásait, az elégtétel és engesztelés balladai sejtelmét, a természet archaikus szemléletét fejezi ki. 99 Tömörkény /., Napos tájak. Budapest 1908, 162. 100 Tömörkény I., A kraszniki csata 237. 101 Reizner IV, 391. 102 Tömörkény /., Hajnali ködben. Budapest 1958, 176. 103