A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Bálint Sándor: Az égitestek és természeti jelenségek szegedi hagyományvilága

Es meghajtván fejét, kiadá szent lelkét. A maga Fiának nem engede Isten, hanem mindnyájunkért közbe adá őtet.

83 Öreg alsótanyai asszonyok égiháború idején sütőlapáttal is szokták a konyhaajtóból keresztezni a földeket. A hagyomány az eucharisztikus kenyér kultuszának népi fejleménye. Mások fejszét vágtak bele a földbe, Kiszomborban az ereszét csorgásába. Ezt sok helyen karácsonyeste a Jézuska ágyára teszik. Olyanok is akadtak, akik a tűzhely vaslábasát kihajították az udvarba: lábbal kellett fölfelé állania, hogy a táltos lova fölbukjék benne. A Víz előtti Felsővároson azt az asztalt fordították lábaival fölfelé, amelyen már Szentség állott (utolsókenet idején). Foganatos a harangszó is. A pusztító égiháború, jégeső eloszlatására, meszszire űzésére valamikor bent a Városban is meghúzták a harangokat. Amint mondogatták: vihar elé harangoztak. A harangozó 1723-ban szövegezett hatósági esküjében ünnepélyesen kötelezte magát, hogy „háborgó fölhők alkalmatosságával" mindig harangoz. Ez a hagyomány tanyai szőlőhegyekben, tanyaportákon, tanyai iskolák udvarán álló harangok megszólaltatásában manapság is töretlenül tartja magát. A tanyai harangokat alapítójuk, a fenntartó család, esetleg a szőlőhegy után meg is nevezik: Ámbitusharang (Domaszék, állította az Ámbitus-Kovács család), Tüdőharang (Tüdő Vince szentember kápolnája előtt állott, nincs meg), Nagymátyáshögyi harang. E harangoknak miséjük is szokott lenni, ennek azonban nincs meghatározott napja. Nyáridőben régebben évente egyszer valamelyik alsóvárosi barát, később tanyai pap misézett mellette. A környék tanyai népe ünneplőben vett részt rajta. Utána vendégség következett, amelyet a gazda vagy a harangoszlop földjének gazdája adott a meghívottak, szomszédok számára. Volt olyan viharűző tanyai harang is, amelyet a gazdaság néven emlegetett hegyközség gondozott. A közösségből kikerülő, fölkért gondviselője a harangatya, megszólaltatója pedig a hegy csősze, vagy valami szegény ember, akinek szolgálatáért joga van manapság is évente egyszer, leginkább ősszel koledálni, vagyis a környék tanyáin gyűjtögetni. Főleg búzát, pénzt szokás adni neki. Olykor azonban valamelyik családtag, iskoláknál Íratlan hagyomány alapján maga a tanító harangoz. Ezért ajándék jár, de nem kötelező.

84 A dóci templom előtt volt két harang, velük szoktak a vihar elé harangozni. A táltosok azt mondták, ha ez a két kiskutya elkezd ugatni, akkor a hangjukon nem tudnak áthaladni. Jegyezzük meg végül, hogy a villám-okozta tüzet öregek szerint csak tejjel lehetséges oltani. Régi szőregiek úgy vélték, hogy arra a házra, amelyet villám fölgyújtott, két karácsony között sült kenyeret kell dobni. A mennykő, vagyis meteordarab kék színű és mindenféle rontást elmulaszt. A leesett mennykővel a pokolvart, vagy egyéb sebet visszafelé hétszer kell megkerekíteni, mert hét gonosz van a világon, miközben egy Miatyánkot és Üdvözlégyet elmondani, de áment nem szabad mondani. Kálmány Magyarszentmártonban hallotta, hogy a mennykövet nem lehet szétverni, tűzben nem ég el. Ha hét szál selyemcérnával hét csomót kötnek az ököl nagyságú mennykőre, és odateszik a tűzre, sem a kő, sem a cérna nem ég el, de ezt csak egyszer szabad megpróbálni, különben az egész házat fölégetné. 83 Jó-illatú rósás-kert. Szeged 1826, 150 84 Varga Ferenc gyűjtéséből. 7* 99