A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Bálint Sándor: Az égitestek és természeti jelenségek szegedi hagyományvilága

Amikor a három sárkány össze volt kötözve, Gyurkának föl kellett ülnie az egyik szélsőnek a hátára, a deák pedig a másikéra. Vágtatni kezdtek. A sárkányok a garabonciás parancsára hatalmas porfelhőt támasztottak, ebben indultak meg. A táltosgyerek napkeletnek haj'totta őket. Mindig azt mondta a sárkányoknak, hogy tenger fölött mennek, különben városokat, fákat, mindent elsöpörtek volna. A tengert persze fenékig fölforgatták és rettenetes hullámokat vertek. Napkeletre érve meghúzták a kötőfékszárat, a sárkányok megszédültek és így baj nélkül ereszkedtek a sziklák közé. Rengeteg táltos fogadta őket. Mind meg akarta a garabonciástól vásárolni a lovakat. Kettőt el is adott, tömérdek pénzt kapott értük. Egyet meghagyott magának. Gyurkát gazdagon megjutalmazta: „Neköd köszönhetőm, hogy neköm is van olyan lovam, hogy a viharokat könnyen tudom hajtani. Arra mögyök, amőre akarok. Nem énneköm köll gebeszködni mög erőlködni, hogy a vihart fölbírjam hajtani, amore parancsolja a parancs, vagyis az élet... A sárkánylovammal tudom a vihart hajtani." Gyurka egy zsák aranyat kapott a táltosgyerektől, aki porkocsit rajzolt neki. A zsákkal együtt ebbe ültette bele. A kocsi Gyurka kívánsága szerint porföllegben röpítette gazdája udvarába. Egy-kettőre ott is találta magát a tanyában... Az égi háború, égzöngés, villámlás, mönydörgés archaikus szegedi hiedelem szerint úgy keletkezik, hogy a viaskodó táltosok összeütik a kardjaikat. Az istennyila ennek a szikrája.

75 A táltosok a régi szőregiek szerint is lovukon, a sárkányokon járnak, amikor jön a vihar, zeng az ég. Amikor szemközt villog az ég, akkor a törökországi meg a magyarországi táltos készül viaskodni. Égzengéskor a kardjukat összeütik, és irdalják egymást. Akinek jó szeme van, nézzen oda. Ha megnyílik az ég, megláthatja, hogy irdas a táltos keze a kardvágásoktól, meg hogy mint jön a táltos sárkányon. A magyarszentmártoniak szerint ilyenkor esőért verekszenek a táltosok. Mindegyik a maga országába akarja vinni a felhőt. Amelyik erősebb, az lesz a nyertes. Lovuk is van: a sárkány, amelyet azzá változtatnak, amivé éppen akarnak. Helyi monda szerint egy gazda fogadott egy szegény embert, aki sokat tudott, de csak hallgatott. Nem kívánt semmi bért, csak az ételért szegődött el. Egyszer nyomtatáskor a gabonát fordították, amikor hirtelen szaladó eső támadt. Az ember odaszólt a gazdának: a felhőből táltos jön, bika lesz belőle. Ő is bikának változik, majd pedig tülekednek. Kérte a gazdát, hogy a másiknak csak a horgasinát üsse. Ha ő győz, akkor nem lesz a határban semmi veszedelem, jég,de ha a jövevény marad fölül, akkor nagy szélvész, zivatar támad. Ezután megvívtak egymással, a gazda segített, így aztán győztek is. A szegény ember nem fogadott el ajándékot a gazdától, ígérte, ha baj lesz, máskor is eljön segíteni. A szegedi dohánykertészetből alapított Pusztaföldvár hagyománya szerint

76 egyszer az aratók között egy legény dolgozott, aki búslakodott. Kérdezték tőle, mi baja. Hogyne búsulna, mikor amoda jön egy nagy fekete felhő, zamankó (vihar), de ne féljenek, mert ő mostan utoljára megvív a táltosokkal. Ha legyőzik, akkor mindig rájárnak, ha pedig nem bírnak vele, akkor többé nem fél tőlük, mert ő is olyan lesz ,mint ők. Most fehér bika lesz, a felhőből pedig füstös bika válik. Ha füstös bika lenne az erősebb, akkor üssék a csűdjét, vagy a lába élét. Alighogy kimondta, eltűnt. Nemsokára látták az emberek, hogy a két bika összecsapott. A fehér maradt fölül, a füstös nagy búgásssal az esőbe menekült. Már nem látszottak, de még mindig hallották a csattogásukat. 75 Adataink jórésze Kálmány Lajos: Összeférhetetlen táltosainkról. Ethn. 1917, 264. 76 Diószegi V., A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben. Budapest 1958, 345. 95