Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

raként szabadkézi rajzot és szépírást tanított. 1862-től kezdve fényképészettel is foglalkozott és Szegeden ismert műterme volt. Rajzpedagógiai stúdiumai miatt azonban felhagyott a fényképészettel. Cikkei az 1871—72. évi Főreáliskola-i Értesítőben és önálló kiadásában is megjelentek („A díszítményi rajz elemei", Szeged, 1869.; „Arányok szerinti rajzolás, módszeres rajziskola" Bp. 1882.). A hetvenes évek elején Landau államköltségen külföldre utazott a német rajztanodák tanulmányozására. Az Országos Közoktatási Tanács beválasztotta a tagjai közé. Landau portréi közül a „Gyermekarckép" a Móra Ferenc Múzeumban, a „Sziesztázó kövér úr" с műve (1883) pedig helyi magántulajdonban van. Közel húsz festménye — többek között a romantikus hatású „Szerecsen táncosnő" (1880) és a „Sivatagi csendélet" (1883) — atyai hagyatékként leányának, az 1938-ban Szatymazon lakó özv. Bánhidy Lajosnénak (szül. Landau Jolán) volt a tulajdonában. A bécsi iskolázottságú, naturalista stílusban ábrázoló Landau szerepelt képeivel a pesti Műegyletben és a szegedi tárlatokon (1874). A helyi népéletkép-festők közül, — a már említett Vastagh Sándor János unokatestvére —, a kiváló portretista, de egyházi és zsánertémákat is ábrázoló id. Vastagh György (1834—1922)

51 a legjelentősebb. Vastagh 1849-ben Szegedről megszökve, szinte gyermekként állt be katonának, hogy hazája szabadságáért küzdjön. Temesvárnál azonban orosz fogságba került, ahonnan a betegeskedő fiút hazaengedték. Diákéveit a szegedi piaristáknál folytatta tovább, ahol Stech Alajos rajztanár és később az itt bujdosó német Gerstenberg festő vezette be a művészetbe. Középiskolái végeztével némi pénzt összegyűjtve vágott neki Bécsnek, hogy az akadémián magasabb képzésben részesülhessen. Életének ezután jelentősebb állomásai: Bécs, Kolozsvár és Budapest voltak, s a magyar fővárosban 1876-ban végleg letelepedett. „...Fiatal korában nagy kedvvel tanulmányozta a hazai népéletet, a különféle néptípusokat és viseleteket, különösen a cigányéletet, Erdélyben és az Alföldön. Ennek eredményei azok a gyönyörű, a maguk nemében páratlan genreképei (többnyire erdélyi oláhcigány típusok), amiket az ötvenes évek végén és a hatvanas években festett. Ezek a képei európai hírnevet szereztek neki, a külföldi illusztrált lapok reprodukciói és elismerő műbírálatai révén" — írja többek között egy művészetét méltató szegedi újság.

52 Budapesten az Opera freskóinak Bacchus-ciklusát és a belvárosi plébánia templom nagy falképét festette. Több hazai templom oltár- és szentképein kívül nevéhez fűződnek a temesvári és az aradi templomokban elhelyezett főoltárképek is. 18 éves korában festette — Móra Ferenc szerint — „állítólag első munkáját", mely egy középkorú nőt ábrázol a múlt század ötvenes éveinek divatjában. E zsengéjén kívül Somogyi Károly esztergomi kanonokot ábrázoló portréja (1880), Osztrovszky József szegedi közéleti férfi arcmása (1899) és „Erzsike kézfogója" с zsánerképe tartozik a szegedi múzeum értékei közé. A Vastagh-család tagjai közül id. Vastagh György két fiát említjük meg. A kolozsvári születésű Vastagh Géza (1866—1919) állatképeivel a helyi tárlatokon gyakran részt vett. „Verekedő bikák" с (1900) jól sikerült, nagyméretű művét a szegedi tanács vette meg a múzeum számára. A közkedvelt kép ma is ki van állítva. Ifj. Vastagh György (1868—1946) Szeged részére mintázta meg Klauzál Gábor büsztjét (1905), mely a múzeumtól NY-ra eső Móra Ferenc sétányon van elhelyezve. II. Rá51 írod.: SzH 1874. okt. 4.; 1875. máj. 5.; 1877. nov. 25.; 1880. máj. 27.; 1899. szept. 29., nov. 22., nov. 24.; 1900. febr. 27., márc. 3., márc. 6., aug. 26.; SzN 1900. márc. 1., márc. 4., aug. 22.; Reizner J.: i. m. III. 407.; Domonkos László: Magyar művészek műkiállítása. Délm. 1913. márc. 7.; SzN 1914. áprl. 11.; Némedy Gyula: Szeged képzőművészete. Csongrád vármegye. Bp. 1931. III. Szeged. 84—91.; Lyka Károly: Magyar művészélet Münchenben. 1867—1896. Bp. 1951. 72. 52 Senex: Egy szegedi művészcsalád. SzN 1912. aug. 18. 34