Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Károlyi Lajos, Kendelhojfer Ferenc Károly, Nyilasy Sándor, Tóth Molnár Ferenc és Zombori Lajos közül az utóbbi lett a nyertes. Az ösztöndíj odaítélésében — a helyi lap szerint — a tanács részrehajlóan döntött.

62 A gyenge fizikumú Károlyit nemcsak lelkileg, de egészségileg is próbára tették az ösztöndíjak megszerzésének sikertelenségei. 1899 kora tavaszán gyomorbaj kínozta, aminek oka — az izgalmakon kívül — elsősorban a rendszertelen étkezés volt. Ettó'l fogva lett vegetáriánus. A húsfélékről lemondva leginkább gyümölcsöt és növényi eredetű ételeket fogyasztott haláláig,

63 igénytelen életmódja folytán pénzre alig volt szüksége. Azt a keveset, ami létminimumát biztosította, megkereste utóbb Hollósy mellett, aki rábízta festőiskolája adminisztratív teendőit. S hogy Hollósy mennyire megbecsülte a törekvő fiatal művészt, jól tükrözi egy levele, melyben tanítványát állami ösztöndíj elnyerésére ajánlotta: „...Károlyi egyike azoknak a keveseknek — írja Hollósy —, akik tiszteletet fognak kivívhatni a mi hazai művészetünknek : erre nézve biztosítékot nyújt az ő véghetetlen magas műveltsége, ennek megfelelő tehetsége és szorgalma, komolysága."

64 Károlyi Lajos Hollósy mellett töltött müncheni idejéről Réti I. nagybányai monográfiájában így ír: „Münchenben igen szerényen élt, de nem is akart másként. A kényszerű nélkülözésből tudatos igénytelenséget, erkölcs filozófiát, erényt csinált. Meg volt elégedve sorsával, főleg, hogy Münchenben lehetett és a művészetben élhetett. Ez betöltötte érzékeny, gyöngéd és rajongó lelkét. Festői tehetsége finom, de halk hangú volt. Nehezen, kétségek között, elmélyedve dolgozott, azonban egy-egy fejtanulmánynál, nemesen rajzolt önarcképnél, tájvázlatnál abban az időben nem igen jutott messzebbre. Aszkétikus, szerzetesi életmódja mellett a temperamentuma nem vehetett nagyobb lendületet. Fűtetlen, bútorozatlan műtermében télen minden reggel a kádjában be kellett törnie a jeget a fürdés előtt. Ily életmód mellett vélte magát edzeni és serdülőkorában legyengült szervezetét megerősíteni.

65 Károlyi a müncheni és nagybányai évek alatt nemcsak a mozgalom Réti által megfogalmazott programját („Minden szép és igaz legegyszerűbb forrása a természet") tette magáévá, hanem behatóan foglalkozott társadalmi és valláserkölcsi kérdésekkel is. Szenvedéllyel merült el Tolsztoj életfilozófiájának tanulmányozásában, s ez végül arra serkentette, hogy 1899 őszén mindenét pénzzé téve, hozzá zarándokoljon. Nehéz körülmények között jutott el Jasznaja Poljánába, a nagy orosz író otthonába. A vele való találkozásról 1910-ben, Tolsztoj halálának évében emlékezett meg egy helyi lapban.

66 A jasznaja poljánai út után Károlyi szülővárosában, Szegeden 62 „A szegedi művészifjak reményt keltő sikerei hatottak arra, hogy Szeged immár egy pár művészi ösztöndíjjal is rendelkezik — írja Kulinyi Zsigmond, a századfordulón megjelent könyvében —•. így Zsombori Fodor István ügyvéd 1898-ban 12 000 korona alapítványt tett, hogy annak évi kamataiból külföldön folytathassa a tanulmányait oly szegedi ifjú, aki a művészet valamely ágában föltűnést kelt. Maga a város közönsége pedig azon alkalomból, hogy a király a székesfővárosban tíz szobormű felállításáról rendelkezett, 1895-ben 20 000 korona alapítványt tett, melynek kamatai ugyancsak szegedi művésznövendékek ösztöndíjára fordítandók." — Kulinyi Zs.: i. m. 484—485.; Az ösztöndíj első ízbeni odaítélésével kapcsolatban lásd: Bob: Az élet mozija (két felfogás). Délm. 1934. jan. 6. 63 Az 1910-es évek elején Szegeden többen csoportosultak Károlyi Lajos mögé, akik vegetáriánus elveket vallottak. — Barabás В.: i. с 64 Soltész Z.-né: i. m. 623. 65 Réti István: A nagybányai művésztelep. Bp. 1954. 313—314. 68 Károlyi Lajos: Tolsztoj. Délm. 1910. dec. 25.; Kézai Simon: Szegedi festő Tolsztojnál. Délm. 1910. nov. 17.; Károlyi jásznája poljánai útját és Tolsztojjal való találkozását, 1921 szeptemberében elbeszélte Prohászka Ottokár püspöknek, akinek Székesfehérvárott ezidőben vendége volt. Ekkor festette meg a főpap és annak testvére, Prohászka László gyáros arcképét. Prohászka: Soliloquia с naplójában (Bp. 1929. 81. és 96—97.) feljegyezte a szegedi festővel való beszélgetését, melyet később Földi Mihály: Prohászka és naplója : Soliloquia (Nyugat, 1929. XXII. 598.) és tőle idézve, Vér György: 73