Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Nyilasy Sándor: Gombaszedők. 1900 e. o. v. 95X80,5 cm. MNG korában anélkül, hogy annak hatalmas alapformáló egyénisége bontakozó művészetét ne irányította volna... A szegedi múzeumban levó' „Cigányok" с képén még erősen érezzük a Munkácsy-ízt, ő azonban már ismerte Szinyei Merse „Majális"-át, valamint Courbet és Bastien Lepage művészetét is."

56 Nyilasy Sándor 1897—98 nyarán tartózkodott Nagybányán mint a művésztelep legifjabb tagja. A nagybányaiak elsó' budapesti kiállításain ő is részt vett. Irt szereplő' művei közül főleg a „Betlehem", „Esti harangszó" és a „Magvető" с alkotásai a kiemelkedők. Ahogy Réti írja: „...a „Betlehem" víziója egészen Rembrandt hatására vallott, csak a színtónusa volt hidegebb. Az isteni Kisded testecskéje a kép közepétől sugározta fényét a betlehemi istálló sötétségébe, az egész környezetére. Elképzelése szép, de Nagybányától idegen volt, főleg abban az időben. Thorma és ő is, mindketten akkor kerültek Rembrandt bűvöletébe, átmenetileg. Még egy nagyobb képet festett ezen a nyáron, az „Esti harangszó"-t és három kisebb tájképet. Ezek már Nagybánya hatása alatt keletkeztek. Friss, eleven színei, természetlátásának bizonyos dekoratív jellemvonásai Ferenczy festői szemléletére utaltak. Hollósy maga, noha Nyilasy elég sok időt töltött iskolájában s környezetében, emberileg is, művészileg is aránylag hidegen hagyta őt." „A második csoportkiállításon a nagybányaiaknak Nyilasy 10 képpel vonult ki. Ezek nagyobb része Nagybányán készült és fejlődésében egyenesvonalú folytatása volt előző nyári alkotásainak. Főműve ezen a kiállításon, de általában is egyik legkomolyabb alkotása, a „Magvetők" с olajfestménye volt, amelyet az állam vett meg. A következő évben (1899) már elmaradt Nagybányáról s Szegedről küldte be műveit — 5 darabot — a nagybányai csoportkiállításra, éppúgy, mint az utolsó felvonulására is, a következő évben. De már ez utóbbi alkalommal csak egy munkájával szerepelt. Ezek a szegedi képei lassan egészen más jelleget öltöttek, mint a nagybányaiak: más levegő, más színek, más emberi környezet, más tájék, sőt talán más temperamentum is tükröződik bennük."

57 A szerencsésebb indulású Nyilasyval szemben, Károlyi Lajos útja kerülőkkel terhes volt. Velence érintésével, az alig félévig tartó külföldi tartózkodás után, 1896 tavaszán tért haza Szegedre. Leromlott egészségi és kedélyállapotát, a város zajától távol, a szabad természetben vélte visszanyerni. Elhatározta, hogy ő is mint mostohaatyja, erdész lesz. Le is utazott Martinovics Mátyáshoz, aki Windischgrätz herceg drávatoroki erdejében teljesített szolgálatot. A vén fák, dús árnyékú lombok lelket gyógyító környezetében hamarosan visszanyerte munkakedvét és újra feltámadt benne a művészet utáni vágy. Itt készült rajzait, színvázlatait egy alkalommal a bir66 Temesváry József: Szeged képzőművészete. Délm. 1941. júl. 20. 57 Réti I.: i. m. 238—239. 70